A nagyapáim csak pánikoltak, amikor megözvegyültek, apám meg évtizedeket várt, hogy megtanuljon főzni. Azután is csak ünnepnapokon vállalkozott erre. Engem ez az egész nem érdekel, gondoltam sokáig, aztán mégis otthon maradtam a gyerekkel két hónapig, és nekiálltam lefőzni a Váncsát.

Az itáliai konyhák kincsaminincse a letűnt evős sajtótájékoztatók nyomában. Váncsa István, a legnagyobb magyar szakácskönyvíró új kötete.

Faképnél vagyunk. Nemzeti Podcastkoncepció nélkül. Szemérmetlen, epikus méretű frottírtörölköző-apológia, törölközőgeometria, törölközőevolúció, mikroszálbashing. Tizenhét húrral nem lehet vitatkozni. (Dehogy nem.) Vasárnap még csak az előfizetők hallják, keddtől mindenki.

Első nap leszteltük az olasz éttermet, aminek a kedvéért megcsonkították a Burger Kinget az Oktogonon. Ez a kormánypárt hivatalos új kedvenc helye, pedig amcsi kézben van, és digó ételt ad.

Váncsa István, a szakácskönyvírás Szerb Antalának Michelangelója újra előveszi a Roth-Steyrt, és fejest ugraszt a liguriai báránytekercsbe.