Ez sokkal súlyosabb helyzet, mint a görög balhé vagy a magyar illiberalizmus: az EU egyik meghatározó országát vezethetik keményen mainstream-ellenes erők. Elsőként Oroszország ügyében tehetnek keresztbe az uniónak.

A kantoni választásokon megbukott a riogató gyűlöletkeltés, jövőre országos választások jönnek.

A német AFD, az olasz Északi Liga és a holland Geert Wilders is hajbókolva gratulált az európai szélsőjobb magyar ikonjának.

Alpár György egy kamuzó politikus arcán elhelyezett hatalmas ütéssel jelentkezett be a baranyai 4.-es körzet országgyűlési képviselőjének.

Senki sem tudja, hogy ez most valami újfajta valóságsó, vagy Szlavi Trifonov tényleg be akar szállni a politikába.

A populista Luigi Di Maio lehet Sebastin Kurz után a második európai politikus, aki ilyen fiatalon kerül hatalomra.

Kompromisszumra készül a demokratákkal, hogy szigoríthassa a határőrizetet. Enélkül semmit sem tudna elérni, de a fanatikusokat ez nem érdekli.

Úgy tűnhet, hogy a populizmus legyőzte a liberális demokráciát. De a brit történész, Timothy Garton Ash szerint még semmi sincs veszve, bár tény, hogy a szólásszabadság és a pluralizmus híveinek harcolniuk kell. Ehhez adott ötleteket budapesti előadásán.

Orbán, Brexit, Trump, és most ez. Mikor lesz már vége?!

Az ehhez hasonló politikai krízisek szülik a Hitlerhez hasonló diktátorokat, mondta.

Farage azt mondja, szívesen segít építeni a brit kormány újabb amerikai kapcsolatait is.

Wolfgang Schäuble szerint ez nem csak amerikai probléma, mert Európában is rengeteg a kamu hír és a közéleti viták is pocsék állapotban vannak.

Mert Orbán bebizonyította, hogy a néphülyítés nem szimpla mobilizációs és kampánystratégia, és a kettős beszéddel még a külső és belső elvárásoknak is egyszerre tud megfelelni.

Itt tart a populizmus Németországban.

Pedig még a gazdasági, a pénzügyi meg a tudományos és felsőoktatási miniszter sem támogatja.