A filozófus a New York Times-ban elemzi, hogy mi és miért történt Magyarországgal.
Inkább adnák oda neki csak úgy a pénzt. Ennek így tényleg semmi értelme. Vagy mégis?
Kimúlt a többpártrendszer, a politika a hatalmat gyakorlók magánügyévé vált. Az állam szakított az emberi méltóság egyetemességét valló értékrenddel. Erre a nyárra vált szilárddá az új magyar berendezkedés.
Tényleg elárulta magát Kocsis Cake Olivio, és véletlenül bevallotta a tévében, hogy mire készül az ellenzék? A kormánymédia nem a valóságtól, hanem a hagyományos értelemben vett emberi agyvelőtől szakadt el ezzel a cikkel.
A magyar sajtótörténet legfeleslegesebb címlapos tiltakozását hozták össze. Miért árt ez minden becsületes lapnak?
"De ez a játék, azt már most mondom, hogy Oroszország ellen kevés lesz."
Amióta az eszemet tudom, utáltam a németeket.
Mikor írta Thury Gábor: 1958-ban vagy 2018-ban?
Eljött az a fázis, amikor már szükségtelen bármiféle indokolás, már szöveg sincs, elég megmutatni, hogy mi nem kell nekünk. A színesbőrű.
Nagy publicisztikában magyarázza el a Nemzeti Sport, hogy miért nem baj, ha idős férfi sportvezetők nők seggét markolásszák, és miért hülyeség sivalkodni, ha egy edző veri, gyalázza vagy megfélemlíti a gyerekeket.
Viccen kívül. Nem annak ellenére, hanem éppen azért, mert 1991-ben nyert utoljára valamit.
A híres tévés Őcsényről írt posztot. „Nem lehet, hogy ennyire kiszolgáltassuk magunkat annak, amit próbálnak velünk elhitetni a hatalomért folyó harcban!”
A nyugati világ most, miután Neymart megvette a katari állam, kezd rádöbbenni, hogy a foci a politizálás kormányzati eszköze is lehet. Jó reggelt kívánunk! Az sem kizárt ráadásul, hogy ebben inkább Kína és Katar másolja Orbánt, mint fordítva.
Ugyanis elkezdődött Európa izraelizációja. A világi magyar demokrácia legvallásháborúsabb cikkében a milliárdos kormányzati történész úgy uszít az arabok és a muszlimok ellen, hogy Zsidrópa adja a másikat. Hitler is kedvelte az iszlámot!
Revelációerejű felismerés.