Biztonságosabb helyek lettek a színházak a metoo botrányai miatt? Tényleg muszáj sérülnie egy színésznek? Milyen minták öröklődnek? És mi történik, ha egy újságcikk hatására minden összeomlik egy társulat körül? Az Osonóról szóló sorozatunk folytatása.
Művészeti vezetőként fogja össze a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében létrejövő A béke szigete című performanszot.
A rendező szerint a jelenlegi rendszer a magyar emberek akaratából nem változtatható meg, ezt pedig úgy hívják, hogy tragédia, ehhez képest olyan mindegy, hogy mi történik a színházban vagy a filmvásznon.
Szerinte a nyilvános megszégyenítés a megfelelő reakció arra a kegyetlenségre, hogy embereket tesznek az utcára.
Schilling Árpád szerint mindenki náci, aki elfogadja, hogy az ország vezetője fajtisztaságról szónokol, és utána rá is szavaz.
A rendező szerint méltatlan Márki-Zayt magára hagyni a vereségben.
A rendező szerint „ebből a pénzből legalább 10 normál költségvetésű magyar film készülhetne el”, helyette „készül el ez az egyetlen gigafilm, amely majd pontosan ott végzi majd, ahol hasonló indíttatású elődei”.
A rendező szerint a NER-nagyasszonyba se jóérzésből, se empátiából nem szorult sok, se honfitársai, se más nők iránt.
A magyar, nem magyar írók csoportosításán borult ki.
Te is megértetted, és ez engem mélyen és igazán megérint, hogy ami történik, az tűrhetetlen. Szeretettel reménykedem abban, hogy most nem állsz meg itt.
A közügyekben aktív színirendezőnél a 7. alkotmánymódosítás elfogadása borította ki a bilit.
Franciaországba.
Egyetlen gesztusban Magyarország 2017-es éve.
Fáklyás felvonulást szervez az ÁSZ büntetése miatt a Jobbik, a helyzet pedig feladja a leckét a párttal nem szimpatizáló kormányellenes tüntetőknek. Lehet a szélsőjobbal együtt tüntetni a jogállamért? Lehet egy Simicska Lajossal szövetkező párttal együtt kiállni a demokráciáért?
A rendező szerint ezek az igazi kérdések, a nemzeti ügyek, és ez a „szabad szavazás” lehet a hazug kormányzati propaganda alternatívája.