Mindkét oldalon azt látjuk, hogy a kiemelt alakok áldozati pozícióba emelésével a politikai tétek növekednek: a kormánypártok úgy védik Semjént, mint az utolsó bástyát, ami elválasztja őket a bukástól, az ellenzékiek pedig Juhászban látják a mártírt, aki ugyan az igazságot akarta kimondani, a hatalom mégis megpróbálta őt elhallgattatni.