Úgy égetheti meg magát Magyarország az autóiparral, mint ahogy a privatizációs időszakban történt

• Itthon legtöbbször még mindig úgy esik szó az autóipar magyarországi jelenlétéről, mint egy sikertörténetről.
• De közben globálisan visszaesést, nálunk pedig romló munkahelyi környezetet és a társadalomra áthárított óriási költségeket is látni.
• A magyar kormánynak pedig alig van érdemi mozgástere, lényegében a multik beszállítói lettek.
• Interjú Gerőcs Tamással és Meszmann T. Tiborral.

Radikális átalakulások előtt áll a globális autóipar, és minden bizonnyal Magyarországon is érezni lehet majd a hatásait. Ennek ellenére itthon alig esik szó arról, hogy milyen változások jöhetnek, és ezek hogyan érinthetik a magyar gazdaságot és a munkaerőpiacot, melyek jelenleg nagyban függnek az iparágtól.

Hogy mennyire a jelen és a közeljövő eseményeiről van szó, azt jelzi, hogy épp nemrég jelentette be a Bosch, hogy leépítésekbe kezdenek, mert az autóipar stagnálására számítanak, a GM és a Volkswagen pedig teljesen kiszáll a hibridautók gyártásából, hogy erőforrásaikat az elektromos autók gyártására csoportosíthassák át.

A globális autóipar sorsa azért érinti érzékenyen Magyarországot, mert az elmúlt 8-9 évben az egész közép-kelet-európai régió a járműgyártók jelentős gyártóhelye és beszállítója lett: a világgazdasági folyamatok, az EU adta lehetőségek és az olcsóbb munkaerő miatt alakult ki ez a regionális munkamegosztás.

E munkamegosztás jellemzőit és hatásait kutatja évek óta Gerőcs Tamás közgazdász és Meszmann T. Tibor munkaügyi kutató, a Helyzet Műhely tagjai. A kutatóműhely az elmúlt években publikált már arról, hogy hogyan lehet megérteni az 1989-es rendszerváltást a globális gazdasági folyamatok felől, idén ősszel pedig a 2010 utáni gazdasági és társadalmi folyamatokat fogják értelmezni ugyanebből a perspektívából a Fordulat című lapban. Ebben fog majd helyet kapni Gerőcs és Meszmann tanulmánya, amely az autóipar hazai szerepét vizsgálja, erről beszélgettünk a két kutatóval.