Mi is igazából ez az úgynevezett Gerényi-terv, ami állítólag megsemmisítené az Indexet?

• Aki szokott magyar nyelven internetes híreket olvasni, azt most semmi más nem érdekli jobban, mint az Index sorsa. Az Index annyira nagy és fontos, hogy a sorsa egyformán meghatározza a rajongói, az olvasói, a gyűlölői, a semlegesek, valamint a piaci és nempiaci vetélytársai életét is.
• Az összes tulajdonosa alatt függetlennek megmaradó Index nagyjából 15 éve védekezik a fideszes és pont tíz éve a fideszes + kormányzati befolyásolási, felmorzsolási és megsemmisítési próbálkozások ellen.
• A legfrissebb próbálkozás arca Gerényi Gábor Index-alapító lett, aki tanácsadóként vezetett elő egy olyan tervet, ami az alapvetően mindig is klasszikus újságként működő Indexet lényegében egyfajta gyűjtőfelületté tenné, ahol a korábbi rovataiból megalakuló kis, önálló leányvállalatok és különböző külső beszállítók anyagai jelennének meg.
• A terv ellen, amit a lesokkolt olvasótábor részleteiben eddig nem ismerhetett, fellázadt a szerkesztőség, de Gerényi ma, csütörtökön reggel publikálta azt, vagyis a blogján posztolt egyet arról, hogy szerinte mi is volt igazából ez a hatalmas botrányt kavart reformelképzelés.
• Ez a írás egy játék, de annak talán hasznos: megpróbálom végiggondolni, hogy ha eltekintünk az egész ügy politikai hátterétől - mondtam, hogy ez játék! - mit jelent, mennyire értelmes, és mivel járna Gerényi Index-reformja médiapiaci szempontból.

Spoiler: A Gerényi-reform az alapján, amit az ötletgazda ma elmesélt róla, egy nyilvánvaló önellentmondásoktól hemzsegő, gazdaságilag eléggé értelmetlennek tűnő, sem a hatékony tartalomgyártást, sem a bevételnövelést nem szolgáló, ráadásul nem is új ötlet, amiről a gyakorlatban már rég kiderült, hogy nem működőképes, és ami gazdasági értelemben kizárólag néhány kisebb külsős tartalomgyártó érdekeit szolgálná. Miközben a szerkesztőséget az eddigieknél sokkal jobban kiszolgáltatná a külső befolyásolási kísérleteknek.

Játsszuk tehát azt, hogy egy átlagos-unalmas, piacgazdasági alapon álló parlamenti demokráciában élünk, ahol a sajtó ebből következően szabad, és ahol a piacvezető internetes hírújságnál úgy érzik, hogy hiába a piacvezetés, ideje megújulni, ezért egy tanácsadó elővezet egy reformtervet.

Gerényi levezetése szerint a világ médiapiaca afelé tart, hogy a nagy médiacégek a saját - és drága - tartalomgyártás helyett olyan, baromi látogatott gyűjtőoldalakat futtassanak, ahol döntően más, külső szereplők által előállított tartalmak olvashatók, nézhetők és hallgathatók. Ezekre a gyűjtőoldalakra ad el hirdetéseket a Gerényi által “tartalomdisztribútornak” nevezett főszereplő, amivé szerinte fokozatosan át kéne alakítani az Indexet. Gerényi konkrét nevesített példának a Google-t és a Facebookot hozza fel erre. Hősünk tehát azt javasolja, hogy az Index is kezdjen ebbe az irányba alakulni, nyitásnak azzal, hogy néhány, majd egyre több rovatát önálló, saját márkanévvel rendelkező leányvállalattá alakítja át.

Az anya-Index ebben az elképzelt rendszerben egyszerre lenne a rovatokból létrehozott cégek tulajdonosa és megrendelője, aki a saját nevet és arcot kapó leányvállalatok cikket-videóit - Gerényi az “Index-rovat-leányvállalat” kifejezést használja rájuk - , illetve más, külső partnerek anyagait rakná ki az egyre inkább egy gyűjtőcímlappá vagy híraggregátorrá átalakuló index.hu oldalra. Gerényi víziója szerint végső soron egyetlen rovat maradna az eddig ismert Index-szerkesztőségben, a politika, mert “az érzékeny közéleti-politikai tartalmakat semmilyen esetben sem szabad kiszervezni”.

Vagyis ha Gerényi ötlete megvalósulna, az eddig ismert Index helyén a gyakorlatban maradna egy politika rovat és egy címlapszerkesztő stáb, akik az egykori rovatokból létrejött miniújságok, a Tech Tódor, a Kultúr Karola, a Sport Sarolta, a Gazdaság Efraim, illetve - és ez később igen fontos lesz! - más, akár az Index-univerzumtól teljesen független szerződött partnerek anyagait futtatnák a címlapon.

Nézzük tehát, hogy van-e ennek bármi racionális gazdasági értelme!