Persze még nem tudtam hazaindulni, mert éppen most jött ki a legfrissebb miniszterelnöki videó. Hiába a rengeteg korábbi klasszikus, mélyebb elemzésre most nem mernék vállalkozni, azt majd a Dani remélem összerakja. Ami első ránézésre mégis átjött, az hogy ez a film még az eddigieknél is kevesebbet próbál meg elmesélni. Az összefüggő történet már ígéretként sem villan fel, helyette a mindennapiság apró szikrái segítenek a navigációban. Közben pedig ahogy jön a víz, foszlik minden vele: zakó helyett egy kinyúlt katasztrófavédelmis póló, párbeszédek helyett már csak rövid köszönések, lényegi információk helyett csak sokat sejtető visszaemlékezések régi árvizekre, közös küzdelmekre. Nehéz napok jönnek.
Orbán legújabb kisfilmjében ismét felteszi az örök kérdést. Hol van a vége az ember útjának, meddig lehet azon elmenni, és létezik-e valami azon túl? A sorozat lassan trilógiáb fejlődik. Már csak a tűz van hátra?