Sem a kiadó, sem én, sem a szerkesztő nem gondoltuk, hogy ez egy pénisz
Megszólalt a 10. osztályos irodalomkönyv szerzője!!44!!!44!!
Nagyon jókat mond.
Azt gondolom, hogy mindenki azt lát bele, amit szeretne és amire asszociál. Sem a kiadó, sem én, sem a szerkesztő nem gondoltuk, hogy ez egy pénisz. Ha egy kicsit valaki közelebbről megnézi ezt a felületet, valamiféle glettelést lát, és valamilyen csapolás vagy hibajavítás eredményét. Aki valaha látott már deszkakerítést, az tudja, hogy a deszkakerítés nem így néz ki. Ez inkább egy régies bútorfelület.
A borító egy metaforikus koncepcióba illeszkedett: a kilencedikes tankönyv borítója kő, az alapozás, a tizedikesé a fa, a szerves fejlődés, a tizenegyedikesén egy villamossín fut, tehát megjelenik a fém, a megszilárduló tudás. A tizenkettedikes könyvnek pedig egy üvegfelülelet gondoltunk, amely az átláthatóság metaforája.
