Ritkán szembesülünk ilyesmivel, névvel, képpel, személyesen felvállalt történetként. Csinos szőke lány van képen, de kacsaszájas vagy bikinis szelfi helyett szétvert arca látható. Alatta pedig a monoklik története.

Akárkivel előfordulhat – írja a szerző, aki néven nevezi az elkövetőt, az exet, aki egy baráti összejövetel után verte össze: „megtagadtam … az együttlétet, erre szétverte a szobám, majd engem.” „Azzal, hogy ezt elolvassátok és esetleg megosztjátok, segítsetek nekem és a leendő barátnőnek hogy ne váljon áldozattá... Ugyanis sokan ismerhetitek a kedves volt barátom”.

A bejegyzést pillanatok alatt közel húszezren osztották meg.

A kép annyi mindent juttatott eszünkbe, hogy első pillantásra úgy gondoltuk, a poszt helyett csak egyszerűen megosztanánk a történetet. Bevillant, hogy mi minden szokott sorakozni kommentekben a hasonló sztorik alatt. Áldozathibáztatás, hitetlenkedés, nem, ez biztosan nem történt meg, nem így történt, a lány bosszúja lehet, ez nem lehet igaz.

Amit mi gondolunk az először is az, hogy talán sokan nem hiszitek, de rendkívüli bátorságra vall az, hogy ez a lány legyűrte a sokkot, az őt ért megaláztatást, és kilépett a bántalmazás árnyékából. Nap mint nap elszenved valaki valahol az országban hasonló bánásmódot, de sebeit, zúzódásait elrejti, szégyelli. A bántalmazás ördögi köréből borzalmas nehéz kilépni, erről nemrég írt könyvet egy érintett, csokorba szedve tucatnyi történetet. Elsiklik a szemünk a hír felett: ezen a héten is meghalt egy nő bántalmazás miatt. Minden héten megtörténik.

Aztán végigolvastuk a kép alatti történetet, és arra gondoltunk, vajon mekkora a hatóságokba vetett bizalom, ha egy ilyen komoly sérüléseket elszenvedett nő nem a rendőrségre ment feljelenteni az elkövetőt, hanem a közösségi oldalt választja az igazságszolgáltatás helyett.

Akárhogy is, nem jó, hogy ez így van és nem jó, hogy a hatósághoz fordulás nemhogy nem az első gondolat, de sokszor nem is opció hasonló esetekben.

Számunkra (és reméljük, tévedünk) ijesztő volt, hogy a hatóságok bevonására még csak utalás sincs a képet kísérő szövegben. A lány mellett tanúskodhatnának a barátai, akik a történet szerint szemtanúi voltak a történteknek, az elkövetőt pedig – mivel bűncselekményt követett el – előbb vagy utóbb elítélné a bíróság.

Feljelentés hiányában azonban csak az internet népe ítélkezik. Márpedig ez így nem jó.

Senkit nem lehet bűnösnek tekinteni, amíg a bíróság jogerős határozata annak nem mondja ki. De ha nincs feljelentés, eljárás, hogy lesz ilyen ítélet? Mondhatja-e bárki, hogy valaki megverte a barátnőjét, csak úgy bele a vakvilágba, azzal a tudattal, hogy az illetőnek esélye sincs törvényes eljárásra?

A megvert lánynak, ha a barátnői lennénk, azt mondanánk, ha eddig nem tetted, szerintünk mindenképpen menj el a rendőrségre, és tegyél feljelentést. Persze tudjuk, a rendőrök az ehhez hasonló ügyekben sokszor nem túl tapintatosak vagy pártatlanok. (Ez nem is feltétlenül az ő hibájuk: az Európa Tanács nemek egyenlőségével foglalkozó bizottságának tanulmánya a közelmúltban világított rá, hogy hazánk egyike annak a két uniós tagállamnak, ahol a rendőrök nem kapnak erre vonatkozó képzést így nem csoda, hogy sokan nem tudják, hogyan kellene vagy illene helyesen eljárniuk, viselkedniük a bántalmazott nőkkel. Hogy ez miért van így nálunk, azt nem tudni.)

Úgy tűnik, a képen szereplő lány feljelentés híján, az igazságszolgáltatáson kívül vádol valakit. Ez sincs rendben.

A huszonezres megosztás alapján úgy tűnik, egyedül vagyunk aggályainkkal...

Update: A nő végül hétfőn feljelentést tett a rendőrségen a július 30-i bántalmazás miatt. A férfit tegnap este hat órakor elfogta a rendőrség, testi sértéssel gyanúsítják.