Na, most legyen elég! A nyelvészek szerint elképzelhető, hogy a puli nem is ősmagyar!

Kényes kérdést kezdett boncolgatni kedvenc nyelvtudományi közlönyöm, a Nyelv és Tudomány. Egy „olvasójuk”, bizonyos „Róbert” provokatív felvetése alapján, miszerint

eredhet-e a magyar puli szó a német pudelből,

azt fejtegetik, hogy nemzetünk büszkesége talán nem is ősmagyar fajta.

Mindezt olyan érvekkel próbálják alátámasztani, hogy

semmilyen adat nem támasztja alá a puli ősmagyar voltát,

ezzel szemben bizonyos jelek arra utalnak, hogy csak a 18. században, ráadásul nyugati irányból terjedt el az országban.

Vegyük például a nevét:

Puli.

Ez vitathatatlanul hasonlít a német pudel szóra, amiből ráadásul már bizonyos bajor-osztrák tájszólásokban is kiesett a "d" hang - ez pedig megmagyarázná, hogy miért maradt el az egyszerűsödést jellemzően kísérő pótlónyúlás (*púli, *pulli).

Arról nem is beszélve, hogy a nyugati országrész tájnyelvében a pulit gyakran estreibernek vagy estreigernek hívják, ami az Österreicher (osztrák) szóból eredhet. (Via Nyest)