Első szavazónak lenni az egyik legjobb móka. Nekem elhihetik, idén a három választásból kettőn is sikerült megcsípnem a pole-pozíciót a szavazókör előtt várakozó sorban - az EP-választáson is csak pár méteren múlt -, így most már keresztnéven szólít a szavazatszámláló bizottság.
Másrészt így van a választásnak egy olyan pillanata, amikor száz százalékos bizonyossággal tudom, hogy éppen melyik jelöltnek hány szavazata van! De nem ez a lényeg.
A lényeg, hogy a IX. kerületi 13-as körzetben már nyugodtan választhatnak, és egyelőre nem érkezett hír arról, hogy bárhol rendellenesség volna, úgyhogy menjenek. Még akkor is, ha nem olyan csalogató a választék. Akárhogy is, azok költik majd öt évig a pénzünk - még ha egyre kevesebbet is kapnak a közösből -, akiket most megválasztunk.