• Még hogy a történelem nem ismétli önmagát!
• Az elmúlt években a magyar állam húzásainak sora bizonyította, hogy de.
• A normcore után itt a középcore.

A cikk olvasásához ezt a mixet ajánlom:

Sok bírálat érte már a magyar kormányt, hogy bizonyos dolgokban a Kádár- vagy a Horthy-korszakra emlékeztet. Csakhogy a kormánynak még több olyan húzása van, amihez képest ezek a múlt századi poros rendszerek a szép új világnak tűnnek.

És most nem arról van szó, hogy kötelező hit- vagy erkölcstanoktatás van, mert ez még legalább újkori vívmány. Orbán és Matolcsy, a két kőkorszaki szaki jegybankjánál például Hunyadi Mátyás király a hivatkozási alap.

Összegyűjtöttünk néhány olyan dobást, amik szépen mutatják, hogy a sötét középkor nem ért véget egyes kormányzati fejekben.

(Disclaimer: ez természetesen csak vicc, mindenki tudja, hogy mi már nem az inkvizíció idején, hanem legalább 1951-ben élünk.)

Vármegyerendszer

Hé, paraszt! Hány köpésre laksz a járásközponttól? Még a jaras.info is büszkén vállalja, hogy a vármegyerendszert a 15. században felváltó szolgabírói hivatali és járási rendszer az alapja a mainak.

Sóadó

Persze, unortodox gazdaságpolitika! Ennél III. Béla-i értelemben ortodoxabb nem is lehetne.

Már az Aranybullában le volt írva, hogy a só értékesítési jogát meg kellett venni a királytól. I. (Pocakos) Orbán, aki amúgy is előszeretettel eszik bele a máséba, a sóadónak feltalálta a modern változatát is: a chipsadót. Mi lesz a következő, a kenyér?!

Robot

Most nem arra kell dolgozni, hogy magyar céhek startupok hódítják meg a világot.

„Ebben a rendszerben az a rémes, hogy újraépít egy feudális struktúrát a kis és közepes településeken”

– mondták az MTA Közgazdaság-tudományi Intézete munkatársai a közmunkáról, amit a munkanélküliek végeznek az önkormányzatnak. A középkorban a jobbágyok és zsellérek bizonyos mennyiségű ingyenmunkát kellett, hogy végezzenek a földesúrnak, ami szintén haszontalan volt, és sokak megélhetését se biztosította.

Adománybirtokok a kiskirályoknak

Ki mondta, hogy már nem divat fele királyságot és/vagy legidősebb lányt adni az ifjú lovagnak? Ráadásul még a Csák Máték is köztünk élnek: a király miniszterelnök hűséges barátai az Árpád-ház és a NER idején is földeket kaptak.

Vasárnap otthon van az ember

Azonnal verd szét a tévéd haver, mert ha nem tudnád, még nem találták fel!

Szent István (király):

„A papok pedig és az ispánok hagyják meg az összes falusi bíróknak, hogy ezek parancsára vasárnap mindenki menjen a templomba, öregek és fiatalok, férfiak és nők, kivéve azokat, akik a tüzet őrzik. Ha pedig valaki amazok hanyagsága folytán nem tűzőrzés végett marad otthon, az ilyet verjék meg, és nyírják le.”

KDNP (kormánypárt):

„[A vasárnap] olyan szabadnap, amelyen a családi együttlétre nyitva álló rövid időt nem kurtítja még a vásárlással eltöltött idő is. [A törvény] nem kívánja korlátozni a kis családi üzletek nyitvatartását, amikor (…) segítő családtagjaik maguk végzik a kereskedelmi tevékenységet.”

Hídpénz

Hova-hova azzal a Suzuki Swift márkájú szekérrel?

Most nem arról van szó, hogy van két híd Magyarországon, amikre egyenként két autópálya-matrica kell, hanem hogy a dugódíj helyett Tarlós István, a Fekete Lovag Budapesten hídpénzt vezetett volna be. Az uralkodónak kiszolgáltatott emberek a középkorban a gatyájukat is otthagyhatták egy-egy hídnál, ha át akartak kelni, különben úszhattak a jeges folyóban vagy kerülhettek jó pár kilométert.

Útdíj

Guttenbergi időket élünk!

Visszatérő eleme a történelmi filmeknek, hogy a király a háborúi finanszírozására minden utat megadóztatott. Az út sarcolásából lett a német Kohlhaas Mihály legendája is, akinek egy földbirtokos önkényesen lefoglalta két lovát, zálogul a Drezda felé átutazás díjának fejében. Kohlhaas jogi úton keresett elégtételt, de hiába, ezért az embereivel fellázadt.

Most pedig a magyar martalóckormány vezetett be nagy hirtelen egy teljesen átgondolatlan útdíjrendszert, a gagyisarcra pedig blokád meg a közvilágítás elsötétítése a válasz.

Udvari bolond

Bár elsőre azt hihetnénk, hogy korunk legtipikusabb udvari bolondja esetleg Matolcsy György, Deutsch Tamás vagy Kerényi Imre lehetne, de a témában jártas Magyar Nemzet történeti áttekintése más megvilágításba helyezi a témát: „Az udvari bolond a törvényeken kívül, azok fölött állt. Nem szolga volt, nemcsak komédiás, hanem mintegy a király árnyéka. Szemben minden korabeli hatalmassággal, egyedül ő tegezhette az uralkodót. A szavába vághatott, kigúnyolhatta, szemébe vághatta a legkényesebb igazságot is. És a király nem tiltakozhatott. Uralkodókat, hadvezéreket kivégeztek, udvari bolondot soha.”

Ez alapján tehát a legjobb példa Habony Árpád, a koronaőrből(!) lett nem hivatalos(!!) miniszterelnöki tanácsadó(!!!), aki ráadásul már jelmezével is nevettet.

Jöttünk, láttunk, visszamennénk

Arról nem is beszélve, hogy a szociális temetés őskori hagyományokat próbált – sikertelenül – feléleszteni, az egész gazdaságpolitikánk pedig merkantilista jelszavakra épül. Mondjuk Jean Baptiste Colbert meg XIV. Lajos már legalább az újkori gondolkodáshoz tartozik. A kormánnyal ellentétben.