Fénysebességgel dőlhet be a világgazdaság
- Ahogy a technológia fejlődik, a robotok egyre gyorsabban kereskednek a tőzsdén.
- New York és London, London és Frankfurt között félúton ügyeskednek a brókerek, és közben trükkök százaival harcolnak a fénysebességért.
- De a 2010-es flash crash, vagy amikor 2013-ban elloptak 7 milliszekundumot a Fedtől, megmutatták, hogy nem hibátlan a rendszer.
Michael Lewis könyve a nagyfrekvenciás kereskedőkről (high frequency traders, HFT-k), a Flash Boys bestseller lett tavaly, és sokak figyelmét felkeltette a robotizált tőzsdei kereskedelem iránt. A könyvben arról írt, hogy a kereskedők egy része milyen technológiai trükkökkel próbál jobb helyzetbe kerülni, például hogy a számítógépeit a tőzsdét irányító számítógépek közelébe viszi, hogy a gépek között az információ a lehető leggyorsabban áramoljon. Minden mikroszekundum számít, a gyorsabb adatösszeköttetések minimalizálják a kereskedéshez szükséges időt, a cégek pedig azért harcolnak, hogy az ő gépeik legyenek a legközelebb. Ez pénzbe kerül, a gyorsabb helyek bérlése kb. havi 10 ezer dollárba.
A könyv megjelenése után az amerikai hatóságok – például az Igazságyügyi Minisztérium vagy az FBI – gyorsan jelezték, hogy már régóta rajta vannak az ügyön, és néhány bennfentes kereskedelem miatti bírságról is érkezett hír. Pedig ez nem igazán illegális, a kereskedők csak a legjobb lehetőségeket keresik, mint a tőzsdézés történelmében mindig. De ha egyeseknek több és jobb gépük van jobb helyeken, akkor mégsem igaz, hogy a tőzsde nyitott és átlátható mindenkinek, és ezek szerint a középosztálybeli kiskereskedők hátrányban vannak, tehát nem tiszta a játék.
A Flash Boys egyik hőse Brad Katsuyama, aki évekig a Royal Bank of Canada egyik jól fizetett kereskedője volt. Katsuyama rájött, hogy a HFT-k megelőzték, amikor tranzakcióval bízta meg a brókerét. Optikai kábellel és szupergyors géppel valahogy elfogták, és megvették a parancsait, aztán drágábban adták el neki a részvényeket, lefölözve a különbözetet.
A fénysebességig, és tovább nem
Ma egy fogyasztó különböző cégekkel több mint 100 ezer tranzakciót tud lebonyolítani egyetlen másodperc alatt. Nyártól, a 300 millió dollárba kerülő transzatlanti optikai kábel, a Hiberna Express segítségével a londoni és a New York-i pénzügyi központok 2,6 milliszekundummal (10 százalékkal) gyorsabbak lesznek.
Ahogy a technológia fejlődik, egyre közelebb kerülünk a végső határig, a fénysebességig.
Az üveges optikai szálakon keresztül az információ a vákuumban mért fénysebesség (299 792 458 méter/szekundum) kétharmadával száguld. Ha ennél gyorsabb akar lenni, az adatoknak a levegőn át kell közlekediük. A Chicago és New Jersey meg New York, illetve London és Frankfurt közötti folyosók tele vannak az erre szolgáló mikruhullámokkal és milliméteres hullámokkal.
Mikroszekundumokra a jövőtől
De nyáron indul a még hatékonyabb, katonai repülési jelzéseken alapuló transzatlanti lézeres hálózat. Az igazi áttörést viszont a tervezett üreges szálakból álló kábel hozhatja el, amiben a fény kis légrésekben fénysebességgel utazhat. A kereskedő cégek – akárcsak a Facebook – mostanában ballonflottákkal és napenergiával működő, jelszállító drónokkal spekulálnak, amikkel az óceánon átívelő hálózatot hoznának létre. Ezen a térképen láthatók azok a pontok, amik félúton vannak a kereskedelem pontjai között, és ahol – például az óceánon álló hajókon lévő – számítógépekkel ki lehet használni a két végpont közötti pillanatnyi árkülönbséget.
A szabadtéri kommunikációs rendszerek most még ki vannak szolgáltatva az időjárásnak. A chicagói Anova Technologies New York-i lézerhálózata milliméteres hullámokkal tette magát ellenállóvá az esővel, a köddel és a hóval szemben, illetve adaptív kiigazítási mechanizmusokkal tartja biztosan a kapcsolatot még az olyan szélben is, ami 3 fokkal megdönti azokat az épületeket, amikben a számítógépek találhatók. De a mikrohullámok és a lézerek nem használhatók ismétlők nélkül nagy távolságban, mert hamar elnyeli őket az atmoszféra.
Egy évtized múlva a cégek talán már neutrínókkal is kommunikálhatnak – ezek fénysebességgel közlekednek, és átmennek az akadályokon, például a Földön. Ez nagy profittal kecsegtet a high-tech kereskedelmi vállalkozásoknál, amik már kb. 50 százalékát teszik ki az amerikai és európai részvénykereskedelemnek.
Egyes közgazdászok szerint feleslegesek, sőt károsak az ilyen befektetések. A Nobel-díjas Joseph Stiglitz szerint a hipergyors kereskedelem társadalmilag haszontalan. A HFT-cégek algoritmusai úgyis gyorsan törlik a parancsaik kb. 95 százalékát, mert nem jönnek be.
De a HFT a piac rendes funkcióját is alááshatja: a pénzügyi piacok hagyományos célja egyesíteni sok ember különböző információit egy csatornában, hogy forrást teremtsenek a beruházásokhoz. Ehhez pedig rálátásra, mély kutatásokra és türelemre van szükség – ezek mind hiányoznak a nagyfrekvenciás, algoritmus-alapú rendszerekből.
Robotkatasztrófa-para
Nem csak az a gond, hogy kevesen férnek hozzá a jobb technológiához, behozhatatlan előnyt szerezve. Abból még nagyobb baj lehet, ha az algoritmusok előre nem látható módon kezdenek el viselkedni, mint a 2010. május 6-i flash crash idején. Akkor a Dow Jones Ipari Átlag minden idők legnagyobb (9 százalékos) napi zuhanását tapasztalta néhány percen belül. Még szerencse, hogy New York-i idő szerint délután 2:45-kor történt, mert így 15 perc alatt nagyjából helyreállt a piac, de ha az egész zárás előtt történt volna meg, sokkal tovább tartott volna a kárelhárítás.
A számítógépes kódok olyan gyorsan működnek, hogy az emberek sokszor képtelenek közbelépni, ha baj van, így a kódolási vagy digitális hibák miatt a helyzet gyorsan elfajulhat. Az elmúlt évben több 10 ezerszer fordult elő, hogy a részvények értéke kevesebb mint 0,04 másodperc alatt 1 százalékkal változott. 2012-ben egy algoritmushiba az egyik legnagyobb amerikai HFT-cégnél, a Knight Capitalnél 440 millió dolláros veszteséget okozott 45 perc alatt, mert a rendszer véletlenül drágábban vásárolt, mint amennyiért eladott.
Senki sem tudja, mikor történhet hasonló a világpiacon.
A nagy milliszekundum-rablás
2013-ban a Fed Washingtonban a „nemzeti atomóra szerint” délután kettőkor bejelentette, hogy nem csökkenti a kötvényvásárlási programját. Hogy Chicagóig eljusson ez az információ, az 7 milliszekundumba telik. Csakhogy történt néhány nagy megrendelés 2 vagy 3 milliszekundummal délután 2 után, amivel valakik nagyot kaszáltak. Nem tudni, ki cselezte ki az embargót, az újságírók ugyanis, akik megkapják az információt, egy biztosított szobában ültek, és pontban 2-ig nem kommunikálhattak a külvilággal. De valakinek mégis sikerülhetett.
Viszont a Washington és Chicago közötti 960 km-t egyenes úton a fény 3,2 milliszekundum alatt tudja megtenni. Tehát az is felmerült, hogy valakinek sikerült felállítania egy neutrínóhálózatot, amivel a Földön keresztül küldte el az információt. Sok adatot így ugyan nem lehet átvinni, de elég lehetett néhány tucat bájtnyi információ is a bennfentes kereskedéshez (például: csökkentik a programot vagy nem csökkentik).
Összefogás vagy pusztulás
Kutatások szerint lehet, hogy a piacon létezik egy optimális sebesség, amivel a tőzsde jól tudja szolgálni a gazdaságot.
De az algoritmusokkal ezt a sebességet már messze meghaladtuk.
Pedig a nagy hajtásnak is van előnye: a gyorsaság segíti a likviditást, és olcsóbbá teszi a kereskedelmet. Illetve a HFT-k gyorsabban szinkronizálják a piaci árakat. Például, ha a cukor vagy a magas fruktóztartalmú kukoricaszirup ára nő, akkor a Coca-Cola részvényei gyorsabban kezdenek el zuhanni, mint a kevésbé ismert, kisebb üdítőgyártóké. De míg 2000-ben 10 perc kellett ahhoz, hogy az egyik piac árváltozásának hatása jelentkezzen a másikban, most kevesebb mint 10 másodperc is elég hozzá. Persze nem mindenki szereti ezt, például azok a cégek, amik azzal szedik meg magukat, hogy kiszúrják az ilyen pillanatnyi ár-egyensúlyhiányokat.
De hátrány, hogy az algoritmusok kockázatosabbak a volatilis piacokon, így a kereskedők nagyobbat bukhatnak. Ráadásul a legtöbben hasonló algoritmusokat használnak, és előfordul, hogy egyszerre lépnek ki az üzletből. Ilyenkor az történhet, ami a 2010-es flash crash alatt (persze ez az emberi kereskedőknél is megtörténhet, ha sokan egyszerre ijednek meg nagyon).
Hagyjuk, hogy a matematika döntse el a jövőnket?
A kormányok egyre inkább szabályoznák a tőzsdét, például tranzakciós adóval csökkentenék a HFT-k számát, hogy fenntartsák az egyenlőség látszatát. Az optimista forgatókönyv szerint a közgazdászok, matematikusok, informatikusok és akár fizikusok majd együtt kitalálják, milyen fékeket és ellensúlyokat kell rakni a rendszerbe ahhoz, hogy ne történjenek flash crashek, és ne dőljön be a gazdaság.
Vannak már piaci próbálkozások is. Amerikában néhány nagy kereskedőcég felállított egy privát kereskedelmi teret, hogy eliminálják a HFT-ket, akik gyorsabban megismerik a legjobb ajánlatokat. A 2013-ban – többek között Brad Katsuyama közreműködésével – indított IEX alternatív kereskedelmi rendszerben mindenki egyszerre ismerheti meg a legjobb ajánlatokat, mivel a rendszerben 350 mikroszekundumos információkésleltetést alkalmaznak. Az IEX eddig az amerikai tőzsdei kereskedelem 1 százalékát vonzotta be, de hamarosan más országot is csatlakozhatnak.
A pesszimista álláspont az, hogy a kormányok nem nagyon tudnak lépést tartani a technológiai fejlődéssel, mert a nekik dolgozó ellenőrök másodosztályú diplomások, akik sosem fognak túljárni a befektető zsenik eszén. (Ráadásul több illegális tranzakcióról az is kiderült, hogy mögöttük olyan kaliberű emberek állnak, akikkel kapcsolatban egy szenátusi meghallgatáson elhangzott, hogy „too big to jail”.)