A márciusi Budapest Science Meetup-on Markó Bálint (BBTE Magyar Biológiai és Ökológiai Intézet, Kolozsvár) arról beszélt, hogy milyen stratégiákkal védekeznek a hangyák a paraziták és a patogének ellen, továbbá ennek hatását elemezte a paraziták evolúciójára vonatkozóan.

Az előadó összefoglalója:

A fejlett társas életmód pozitív hozadéka a paraziták és patogének elleni hatékonyabb védelem, látszólag. Ugyanakkor egy társas rendszer az egyedek tér-időbeli koncentrációjának köszönhetően nagy vonzerővel rendelkezik mindenféle parazita szervezet számára, amelyek ráadásul az gazdaszervezetek közötti gyakori interakciók révén hatékonyan tudnak terjedni és fennmaradni ebben a közegben. A hangyák szociális rendszerét is számos parazita támadja a legegyszerűbbtől a bonyolultig: gombák, lepkehernyók, légylárvák, sőt más hangyák is. Ez utóbbiak között találunk finoman belopakodó, csak királynő és hím kaszttal rendelkező trónkövetelőket és valóságos irtóhadjáratokat indító rabszolgatartókat.

A paraziták és patogének nagy szelekciós nyomására válaszképpen többféle védekezési és megelőzési stratégiát fejlesztettek ki a hangyák: fungicin hatású váladékok, hatékony ön- és kölcsönös tisztogatás, a fertőzött egyedek kizárása, megnövekedett diszkriminációs képesség, sőt, szociális immunizáció. Mindez azonban a parazita stratégiák sokszínűsödését is eredményezte: öngyilkos „tudatmódosítás”, pánikkeltés, álcázó vegyszerek képezik a „másik oldal” fegyvertárát. Pandora szelencéje az euszocialitás megjelenésével tágabbra nyílt, mint ahogy sokáig gondoltuk, s még a Dawkins-féle zöldszakáll-gén is ott lapul a mélyén.