Újra itt a kánikula, az évnek az a vidám szakasza, amikor a BKV járatain utazva nemcsak akkor szedhet fel magára egész napon át kitartó, lemoshatatlan bűzt, ha netán egy, a szerelvényt átmeneti menhelynek használó hajléktalan utastársa még meleg helyére ül. Ezidőtájt elég lehuppanni bármely szabad ülésre, hogy pár pillanaton belül a bőrén érezze a szék előző használójának nyirkos testnedveit - egyben továbbhagyományozza sajátjait a következő utasra.
Előre kell bocsássam, hogy elfogult vagyok. Ha van dolog, amit tényleg tiszta szívből és mély átéléssel gyűlölök a világban, az a mikroplüss. Én nem bánom, ha valaki az ujját ropogtatja, akár krétát is csikorgathatnak táblán mellettem, de elég rágondolnom, hogy valaki – tehát még csak nem is én – mikroplüsst simogat, pláne száliránnyal ellentétesen, és máris kiver a hideg verejték.
Nem kell azonban plüssfóbiásnak lenni ahhoz, hogy belássuk:
nem a legnagyobb ötlet a testnedveket, testszagot nagy hatékonysággal magába szívó szövettel borítani olyan üléseket, amiket naponta több tucat ember használ.
Elég megszagolni egy ilyet, mondjuk a 4-6-oson, hogy az ember élete hátralevő részében inkább állva utazzon. A problémával megkerestem a BKK-t, ami az illetékes BKV-hoz irányított. Két dologra voltam kíváncsi:
A BKV tájékoztatása szerint a járműveket partnercégük „az ülések célzott, nedves és vegyszeres tisztítására is kiterjedő kiemelt takarítását nagyobb ciklusrend szerint, de legalább havi rendszerességgel” végzi, magyarán
az izzadságtól nedves, erősen testszagú ülést, amire ráült, a legrosszabb esetben is legfeljebb 30 napja lemosták!
Sőt! Amennyiben „a személyszállítási szolgáltatás színvonalát negatívan befolyásoló szennyeződés” keletkezik, annak megszüntetéséről „haladéktalanul intézkednek”. A járművek tisztaságát pedig „a partnercégtől elvárt szolgáltatási minőség biztosítása érdekében” naponta ellenőrzik, és ha elégedetlenek, akkor soron kívül megismétlik a takarítást.
A BKV és a BKK amúgy nem süket a problémára. Az előbbi 2013-ban az utasközönség bevonásával tesztelte a
üléseket. A teszt tájékoztatásuk szerint azzal zárult, hogy
„számos pozitív üzemeltetési tulajdonsága mellett ez az üléstípus kevésbé komfortos és utasbarát”.
Mindezt megerősítették a hannoveri villamosok – szerintem tökéletes, könnyen, akár egy zsebkendővel magunknak is letakarítható – üléseivel kapcsolatos utasvisszajelzések is. A BKV szerint az, hogy egy közösségi közlekedési eszköz ülésének egyszerre kell vandálbiztosnak, tartósnak, évszaktól függetlenül komfortosnak, könnyen tisztíthatónak és gyorsan ki-beszerelhetőnek lennie,
csak [rossz - akiraly] kompromisszum születhet.
De van remény! A BKK az újonnan beszerzett járműveknél már megköveteli, hogy azok üléseit gyorsan és egyszerűen lehessen takarítani. Ezért előírták, hogy az ülések párnázata és szövetbevonata ülésenként legfeljebb 180 másodperc alatt cserélhető legyen.