A legnehezebb időkben legyen egy egyetértési pont, azáltal, hogy egymillió ember valószínűleg megbeszélte otthon a konyhaasztalnál, hogy ő inkább erre vagy arra az álláspontra helyezkedne.
Nekünk is az adottságunk – függetlenül, ki mit gondol róla, szereti-e a túrós csuszát, vagy nem –, hogy együtt élünk néhány százezer romával, amit valahol valaki eldöntött, ezt mi megörököltük, ezzel kell együtt élnünk, de mi nem várjuk el senkitől, hogy ők is éljenek együtt nagy számú roma kisebbséggel, mi nem szólhatunk ebbe bele.
Igenis örülünk, hogy kebabosok vannak a körúton, és hogy a szír hentesnél vehetünk bárányhúst húsvétra.
A helyzet az, hogy mi egy nyáj vagyunk, mind a 28-an, és akinek a nyakában van a csengő, annak nagyobb szava van.