Az utolsó üzeneteket gyűjtő The Last Messages Received tumblr (amiről itt írtunk) magyar változataként indítottuk el az Itt a vége tumblert.

A magyar blog témája valamiért kicsit más irányba fordult, itt a beküldők főleg szakítással kapcsolatban írnak utolsó üzeneteket, sőt, van, akinél a szakítás sztorija sokkal hangsúlyosabb, mint maga az utolsó üzenet. 

De attól függetlenül, hogy a külföldi bloggal ellentétben itt eltörpülnek az elveszített családtagoktól érkezett utolsó üzenetek, a beküldött tartalomtól én ugyanabba a halkan, hümmögve szomorkodó állapotba kerülök, mint az eredeti blognál. Sőt, akár még jobban is, mert ezeket az üzeneteket magyarul írták, pont úgy, ahogy a legtöbben a mindennapokban az interneten írunk: ékezetek nélkül, a vesszőket rosszul használva, így mindegyikben még jobban magamra ismerek. 

Persze nincs kizárva, hogy a beküldött posztok nem is igaziak, és mindegyiket egy téli szünetben unatkozó tini küldi be, de nem valószínű.  De ha így is van, a lájkok és reblogok száma azt mutatja, sokan tudnak azonosulni az utolsó üzenetekkel, hasonló történetek a legtöbbek életében előfordulnak. 

Ahogy a citatum.hu bölcs idézeteinek kincstárában olvasom, "osztozni az örömben: kétszeres öröm - osztozni a bánatban: fél bánat", tehát jöjjenek a kedvenc, legszívfacsaróbb posztjaim a blogról, szomorkodjunk rajtuk együtt!

Hanyagolj k cs!

Másnap már egy másik lánnyal volt

Ne bőgj, elvégre pasiból vagy!

Ez volt az utolsó üzenete

Én meg csak egy lájk jelet dobtam

Barátoknak maradni = megdöglött a kutyád, de megtarthatod

Az üzenetem még elolvasta

Minden tökéletes volt

Azt álmodtam, hogy meghalt, másnap kiderült, igaz

Túl fiatalok voltunk hozzá

És így ért véget

Neked is van utolsó üzeneted, amit szívesen megosztanál másokkal? Küldd be az Itt a végének teljesen névtelenül!