Egymás után jönnek azzal a menekültkvótát támogató nyugati vezetők, hogy el kellene venni a pénzt azoktól az országoktól, amelyek egyáltalán nem hajlandók befogadni menekülteket. Matteo Renzi olasz miniszterelnök hétfőn Rómában egy nemzetközi sajtótájékoztatón többek között ezekkel a szavakkal fordult a visegrádi országokhoz:
„Ha nem szolidárisak a migráció ügyében, akkor szerintem teljesen legitim, hogy a nagyobb országok ne legyenek szolidárisak az EU-s hozzájárulásokban. (…) Nem képzelhetik, hogy Németország, Ausztria, Olaszország a migránsok és menekültek összes terhét magukra veszik, és közben gazdasági segélyt adnak a többieknek.”
Renzi már a múlt heti EU-s csúcson is előadta ezt, Orbán Viktor és a többi miniszterelnök jelenlétében. Orbán Viktor élesen reagált is rá, amikor az Eurologus megkérdezte, hogy mit gondol Renzi fenyegetéséről:
"Az ilyen típusú fölvetéseket a sok puskaport szagolt veteránok türelmével és nyugalmával szoktam fogadni. Majd meglátjuk, ki hol lesz 2020-ban, és mit fog akkor csinálni.”
Orbán arra célzott ezzel, hogy a 2020-ig érvényes támogatási szerződéseket menet közben már nem lehet elvenni, és mire a következő ciklus pénzeiről kell dönteni, addigra Renzi úgyse lesz már miniszterelnök. Renzi szerdán egy cseh lapnak aztán ismét előadta, hogy a 2020-26-os költségvetés tárgyalásakor elő kell venni a szolidaritás ügyét.
Renzin kívül azonban mások is felhozták már ezt a témát. Például Werner Faymann osztrák kancellár és Thomas de Maiziére német belügyminiszter is azt mondta korábban, hogy aki nem működik együtt a befogadásban, az ne számítson pénzügyi támogatásra sem.
Amióta Orbán Viktor bejelentette, hogy népszavazást ír ki a kormány a kötelező kvóták ellen, még kiélezettebb a helyzet, bár az alább bemutatott módszerekről már jóval azelőtt hallottunk, hogy a miniszterelnök szólt volna a népszavazásról.
Az EU-s támogatások nélkül a magyar gazdaság hanyatlana. Chikán Attila, az első Orbán-kormány gazdasági minisztere, most a Corvinus egyetem professzora a múlt héten a Magyar Nemzetnek ezt mondta az EU-s pénzekről:
„E pénzek nélkül nem lenne növekedés a magyar gazdaságban, illetve csökkenne a bruttó hazai termék.”
Hogy a 2020-ban kezdődő EU-s pénzügyi ciklusban mennyi pénzt kapnak majd a keletiek, arról tényleg korai még tippelgetni is. Abban is igaza van Orbán Viktornak, hogy addig pedig érvényben van a 2013-ban jóváhagyott költségvetés, aminek folyósítását jogilag nem lehet összekötni a menekültüggyel.
Csakhogy az EU-s intézmények működését belülről látó emberekkel beszélgetve két lehetőségről is hallottunk, hogyan vehetnék el a nyugatiak a keletiek apanázsát már ebben a ciklusban is, ha tényleg idáig fajulna a vita Nyugat-EU és Kelet-EU között. Egyik sem elegáns megoldás, de elvben lehetségesek. Az egyik megoldás nagyon durva, a másik pedig kicsit macerás.
Az EU költségvetésébe a tagállamok évente fizetik be a tagdíjat. Ebből adja tovább a bizottság a támogatásokat. Elvben elképzelhető egy olyan helyzet, hogy a nagy befizetők egyszerűen kevesebbet adnak majd, arra hivatkozva, hogy
ha más nem teljesíti a kötelezettségét, akkor ők sem fogják.
Magyarország kötelezettsége itt abból adódhat, hogy 120 ezer menekült kvóta szerinti elosztása minden tagállam számára kötelező. A kötelezettség alól az sem mentesít, hogy Magyarország a kvóta ellen szavazott. Az sem kizárt, hogy a tagállamok minősített többséggel újabb kötelező kvótákat szavaznak még meg, és akkor azok is kötelezőek lesznek, akkor is, ha például Magyarország tiltakozna. Egy ilyen helyzetben merülhet fel az, hogy a nyugatiak azt mondják,"ha ti leszarjátok a közös szabályokat, akkor majd mi is leszarjuk".
Ez a típusú nyugati nyomásgyakorlás beláthatatlan következményekkel járna. Ha elkezdődik egy olyan kör, hogy a tagállamok nem tartanak be megállapodásokat, akkor vége van az EU-nak. Attól kezdve nagyon nehéz lesz számon kérni a tagállamokon kötelezettségeiket, és bizonytalanná válna minden megállapodás, és így az egész rendszer értelmét vesztené. Már így is vannak jelek, amelyek az EU szétesésére utalnak, nagyon rossz üzenet lenne tovább rombolni a kölcsönös bizalmat.
A 2014-ben záródó ciklusban nem sok lehetősége volt az EU-nak büntetni a tagállamokat a támogatások elvételével. A 2014-2020-as ciklusban viszont bővült a brüsszeli mozgástér. Az általános rendelkezések itt olvashatók el, a büntetéses rész a 23. cikkelyben van.
Itt lényegében az szerepel, hogy ha az Európai Bizottság gazdaságpolitikai ajánlásait egy tagállam nem hajtja végre három hónapon belül, akkor a bizottság javasolhatja a támogatások felfüggesztését.
Az itt számító ajánlások között pedig felsorolják az úgynevezett országspecifikus ajánlásokat is. Amelyek egy részét Magyarország sohasem hajtja végre, sőt már az is előfordult, hogy a kormány felháborodott közleményben utasított el egy-egy javaslatot. (Például azt, hogy a szektoriális különadókat ingatlanadó váltsa ki.) 2013 őszén még az is előfordult, hogy a magyar parlament Rogán Antal javaslatára politikai nyilatkozatban ítélte el az Európai Bizottságot az ajánlások miatt.
Az országspecifikus ajánlásokhoz a bizottság felülvizsgálja a tagállamok gazdaságpolitikáját, és ha túlköltekezést vagy a versenyképesség akadályozását látja, akkor beavatkozhat. Az eurózóna országait elvben pénzbüntetéssel is sújthatja a bizottság, ha nem veszik figyelembe az ajánlásokat. A zónán kívüliekkel szemben korábban nem volt semmilyen szankció sem.
A mostani rendszerben viszont már az EU-s támogatások egy részét el lehet venni attól a tagállamtól, amelyik nagyon szembe megy az ajánlásokkal. Ezt nem lenne nehéz rábizonyítani a magyar kormányra az elmúlt évek tapasztalatai alapján.
Vannak olyan hangok Brüsszelben, amelyek azt sugallják, hogy ha Magyarország nagyon elszigetelődik a kvóta-ellenes hangulatkeltésben, akkor megfontolhatják, hogy a fenti mechanizmust érdemes volna élesíteni. Nem volna elegáns összekötni a két ügyet, de a forgatókönyv tudomásunk szerint létezik.
Ha idáig jut az ügy, akkor a pénzmegvonástól a tanács még megmentheti Magyarországot. Vagyis ez a büntetés csak akkor érvényesíthető, ha a tagállamok nagy többsége is egyetért vele.
Az országspecifikus ajánlások be nem tartásáért még egyetlen tagállamot sem büntetett meg a bizottság. Nem volna azonban kivételes, hogy éppen Magyarországgal statuáljanak példát.
Magyarország ugyanis eddig az egyetlen ország, amit pénzbüntetésre ítéltek a túlzottdeficit-eljárásban megfogalmazott ajánlások folytatólagos be nem tartása miatt (vagyis azért, mert a költségvetés hiánya mindig a GDP 3 százalékánál nagyobb volt). A büntetés akkor is a támogatások egy jelentős részének megvonása volt.
Akkor a büntetés élesítése előtt a magyar kormány kapott néhány hónap türelmi időt, és ezalatt Budapest 9 év nemtörődömség után hirtelen hozta a számokat, amiket Brüsszel előírt. Így a büntetés végül elmaradt.
Az akkori példa azt mutatja, hogy az Orbán-kormány kész engedni, ha sok pénz elvesztését kockáztatja, ami motiválhatja a büntetős forgatókönyv iránt fogékony brüsszeli döntéshozókat.
Matteo Renzi szerint ez nem fenyegetés, csak egy reális felvetés.
Ezt jelentette be Orbán Viktor rendkívüli sajtótájékoztatóján.
Szétesik? Kisebb lesz? Gyengébb lesz? Európa nem marad már olyan, mint ahogy megismertük.
"Európa törvényt sért, hogy legyőzze a rezsicsökkentést!" Erről készül politikai nyilatkozatot elfogadni az országgyűlés. A valóságban inkább csak magunknak felpumpált démonokkal hadakozunk.
Kiszedtek! Gyarmat lettünk, hogy engedtünk, vagy éppen Brüsszel hajt most fejet a magyar tündérmese előtt? Hoztuk a számokat, de a módszer nem tetszett az EU-nak. Vége a túlzottdeficit-eljárásnak.