Hódolatunk az asszonyoknak, kézcsók a kedves hölgyeknek, puszi a lányoknak!

Engedjék/engedjétek meg, hogy a női nem nagy tisztelőiként ezzel a cikkel kedveskedjünk Önöknek/Nektek nőnap alkalmából.

De hadd kezdjük először is egy bocsánatkéréssel: hogy lehet az, hogy csupán egyetlen napon ismerjük el, hogy a magyar nők a legszebbek a világon? Mi, férfiak miért nem figyelünk oda jobban az év többi 364 napján is a női szeszélyre? (Kivéve persze azokat a pillanatokat, amikor a konyhatündérek valami finomsággal elintézik, hogy kenyérre lehessen kenni minket.)

Ilyenkor az ország nagy gonddal köszönti fel a gyengébbik nem képviselőit – úgy a feleségeket a konyhában, mind a szeretőket semmi kis bugyiban. :) Itt egy kedves szó, ott egy kézcsók, egy kis figyelmesség, egy doboz bonbon. A lovagok előre engedik a nőket az ajtónál, és átadják a helyüket a viszonylaton. Ez az a nap, amikor egy napra fakanálra cseréljük a focilabdát, és a sportolókból is csak a női szíveket megdobogtató szívtiprókat mutatja be a tévé.

Hiszen ez a nap hűséges társainké, az oldalbordáké, ezért az a minimum, hogy körkapcsolással mutatjuk be, hogyan ünnepel az ország egy egész princípiumot Kőbányától a Rózsadombig, Nyíregyházától Békéscsabáig.

Fogadják szeretettel tehát e kis nőnapi különkiadásunkat, vagy ahogy a költő mondta: „Kezeket a paplan fölé, éljenek a csajok!”

A férfitársadalom s. k.

Köszönet a legfőbb támaszainknak

Próbáljuk meg definiálni: mi is az a nő? Sokan, sokféleképp próbálták már megfogalmazni, de a magyar irodalom nagyjainál kevesen tudták több elismeréssel méltatni azokat a lényeket, akikért a férfiak az idők kezdete óta képesek tűzbe menni, gyakran magukból bolondot csinálva. Íme a legszebb szavak:

• Rejtő Jenő: „Aki sokáig foglalkozott már tigrisekkel, kígyókkal és oroszlánokkal, az jól ismeri az asszonyok lelkivilágát is.”
  
• Kornis Mihály: „A nő olyan, mint egy szépségesen egyedi módon becsomagolt díszdoboz. Királyfi számára tervezték.”
  
• Jókai Mór: „Milyen boldogtalanok volnánk mi, férfiak, ha a nők bölcsek akarnának lenni.”
  
• Mikszáth Kálmán: „Jegyezd meg magadnak, hogy úgynevezett tapasztalatlan lányok nincsenek, csak ameddig nem szerelmesek. A róka is tud valamit, de a szerelmes leány többet tud.”
  
• Kosztolányi Dezső: „De a nő föladata ma is és mindig csak az, hogy a férfi káprázata legyen, hogy igényességével, lelkiségével kerülő úton hasson az életre. A férfi cselekszik. A nő van.”
  
• Eötvös Károly: „A tisztán szerető női szívnek kötelessége a féltékenység. Abban a női szívben, amely nem féltékeny, egy csomó közöny is lakik.”
  
• Gárdonyi Géza: „Ha a nők tudnák, hogy az okos szem mennyire szépíti az arcot – mindig hallgatnának.”
  
• Márai Sándor: „Ha egy közepes művész, festő vagy író élete minden szellemi feladatának kivitelét olyan műgonddal, hajtaná végre, mint ahogy a nők minden nap, néha többször is, összerakják magukat, rizsporból, hajból, körömfestékből, rongyokból és ékszerekből, ha minden művész úgy vigyázna az árnyalatokra, a kifejezés finomságára, mint egy áruházi pénztárosnő vigyáz szemöldökének vonalára, vagy mitesszerei nyomára az arcbőrön, vagy kézbőrének finomságára: minden festő Murillo lehetne és minden író Proust.”

Ilyen előképek után nem is csoda, ha a XXI. századi magyar közéletben is számos nagy rajongója akad a hölgytársadalomnak.

A női nem legnagyobb tisztelői

Ott van például Vastag Csaba, aki a Blikknek nyilatkozta azt, hogy: „Nagyon bántott, hogy a betegségem miatt nőnapon nem tudtam itt lenni és kedveskedni a hölgyeknek. Remélem, hogy ma sikerült kárpótolnom őket. Biztos, hogy a mai nap után is örömmel maradok a női nem nagy tisztelője, hiszen jó volt látni ennyi szép lányt egy helyen.

Vagy Borbély Richárd, aki magáról azt mondta a Borsnak: „A női nem nagy tisztelője vagyok. Rajongok a nőkért. Én azt vallom: ahogy a kapcsolatban százszázalékosan hűséges vagyok, úgy egyedülállóként a szingli élet minden pillanatát igyekszem megélni.”

A Megasztár egykori győztese, Király Viktor világ életében nagy tisztelője volt a gyengébbik nemnek.

Szerednyey Béla Jászai Mária és Greguss-dijas szinművész, a Madách színház tagja, messze földön arról híres, hogy „a vitorlázás, a billiárd és a női nem nagy tisztelője”.

Kevesen gondolnák, de Puzsér Róbert is a női nem nagy tisztelője.

Fásy Ádám szintén nagy tisztelője a gyengébbik nemnek.

És persze Fésűs Nelly párja, Vajtó Lajos is a gyengébbik nem nagy tisztelője.

A Lokálnak Cseh László elmondta, hogy: „A nők adják a gyengédséget! Nélkülük valahogy minden szürkébb lenne az életben.”

Ugyanennek a lapnak Oszter Sándor magyarázta el, hogy: „Hiszek abban, hogy minden sikeres férfi mögött egy erős nő áll. Kiegészítik, és segítik egymást. Ők az igazi támaszok, akik a legnehezebb helyzetekben is képesek valódi nők maradni. Gondoskodóak, ugyanakkor a vészhelyzetekben gyorsabban és ügyesebben reagálnak, mint a férfiak.”

Nógrádi György a világ biztonságpolitikai szakértői közül talán a hölgyek legnagyobb szerelmese.

Ernyey Béla, akit rózsaszínű limuzinnal vittek a P@si című könyvének sajtóbemutatójára, egy budapesti belvárosi japán luxusétterembe, bevallotta: „Olthatatlan kíváncsiság van bennem a nők iránt.”

A nőcsábász Koncz Gábor, aki élete végéig keresi azt a nőt, aki miatt le tudna mondani a többiről, tavaly ezt mondta: „Szeretek Kerényi Imrével dolgozni, tudtam, hogy olyan partnernőt választ a darabban, akivel öröm a munka. Vettem partnernőmnek, Nemes Wandának egy szép csokrot, egy papírra azt írtam rá neki, hogy »Köszönöm szemed«, ami azt jelenti, hogy »jól néz vissza«. Szeretek olyan kollégákkal dolgozni, akiknek úgy él a szeme, ahogy az övé.”

És ne felejtsük el Benkő Dánielt sem.

Végezetül egy igazi nőnapi himnusszal köszönjük meg Önöknek/Nektek az egész éves áldozatos és kitartó munkát:

Ács Dániel, Botos Tamás, Czinkóczi Sándor, Herczeg Márk