A tudomány, mint női princípium - Ullmann Ágnes
Vannak élettörténetek, amelyek békeidőben olvasva egészen hihetetlennek tűnnek. A 20. század jelentős része azonban minden volt, csak békeidő nem, így egészen különleges történetekkel találkozunk, ha csak egy kicsit is körbenézünk. De talán még ezek közül is kiemelkedik Ullmann Ágnes sztorija, amelyben egy "bacillusvadásznak" készülő lányt a tudomány szeretete előbb a háború utáni Erdélyből Budapestre vitt, majd hihetetlenül kalandos menekülést követően Párizsba, ahol a kor legkiválóbb genetikusainak egyike, Jacques Monod alkalmazta. Itt, a Pasteur Intézetben aztán maga is a század második felének egyik kiemelkedő kutatójává vált.
A történetet részletesen korábban a cink-re írtam meg, aki még nem tette, ott olvashatja.
A sorozat korábbi részeiben
- az első női üstökösvadászról, Caroline Herschelről,
- a DNS bázisainak szerkezetét feltáró Miriam Michael Stimson nővérről,
- az egyik legfontosabb klasszikus embriológiai kísérletet elvégző Hilde Mangoldról,
- illetve a korai-viktoriánus korszak legtehetségesebb fosszília-gyűjtőjéről, Mary Anningről írtam.
A tudomány volt a princípiuma: Caroline Herschel
Március 8 alkalmából öt történet nőkről, akik tudományterületük úttörői voltak. Az első a legelső női üstökös-vadászról, Caroline Herschelről szól.
A tudomány volt a princípiuma: Miriam Michael Stimson nővér
Március 8 alkalmából öt történet nőkről, akik tudományterületük úttörői voltak. A második egy dominikánus apácáról szól, Miriam Michael Stimson nővérről, akinek munkája esszenciális volt, hogy megértsük a DNS szerkezetét.
A tudomány volt a princípiuma: Hilde Mangold
Március 8 alkalmából öt történet nőkről, akik tudományterületük úttörői voltak. A harmadik egy német doktoranduszról szól, akinek doktori tézise a fejlődésbiológia egyik sarokköve lett és nem mellesleg témavezetőjének Nobel-díjat eredményezett.
A tudomány volt a princípiuma: Mary Anning
Március 8 alkalmából öt történet nőkről, akik tudományterületük úttörői voltak. A negyedik egy angol lányról, aki korának talán legfontosabb fosszíliagyűjtője lett, de munkáját igazán csak halála után ismerte el a világ.