Éreztem, hogy még lesz legalább egy csavar a brit uniós népszavazás utáni konzervatív kamaradrámában, amelyben eddig, összefoglaló jelleggel, a következők történtek:

• Boris Johnson gyerekkori barátját, David Cameront hátbadöfve a Brexit pártjára állt;
  
• ebben segítségére sietett David Cameron jóbarátja és egyik gyermekének keresztapja, Michael Gove;
  
• ők ketten nagyon meglepődtek, hogy végül a kilépéspártiak győztek, de annyira, hogy a szavazás napján csak a vereséget beismerő beszéddel készültek;
  
• ekkor David Cameron, aki korábban megígérte, hogy akkor is marad, ha veszít, lemondott;
  
• amire Boris Johnson Gove segítségével elkezdte összerakni kampánycsapatát a párt- és miniszterelnökség megszerzésére;
  
• hogy aztán Gove az utolsó pillanatba hátbadöfje, és bejelentse, hogy elindul a párt- és miniszterelnökségért;
  
• amire Johnson, akit ekkor már Cameron is megsajnált, visszalépett;
  
• hogy aztán Gove lebőgjön az előzetes szavazáson, ahol még csak a konzervatív képviselők szavazhattak;
  
• amin két jelölt, a brexites Andrea Leadsom és a maradáspárti Theresa May maradtak állva.
  

Na, közülük lépett most vissza a jelöltségtől Leadsom, így biztossá téve, hogy szeptembertől Theresa May lesz Nagy-Britannia új miniszterelnöke és a Konzervatív párt vezére. Egyben maradáspártiként ő vezényelheti le Nagy-Britannia kilépését az EU-ból.

Leadsom amúgy egy ostoba interjú miatt kényszerült visszalépésre: a Times vasárnapi kiadásában sikerült azt fejtegetnie, hogy gyerekes anyaként előnyt élvez Mayjel szemben, ami elég rosszul vette ki magát az ilyen ügyekben Magyarországnál csöppet felvilágosultabb és mindennapi szexizmustól mentesebb Nagy-Britanniában.

Valamiért úgy érzem, hogy ebben a történetben még lehetnek csavarok. (Via Politico)