A világra szabaduló olcsó ruhák és cipők egy jelentős része jön Kambodzsából, ahol gyakran rettenetes körülmények között, európai szemmel nézve kvázi rabszolgák állítják elő a nyugati piacra szánt filléres termékeket. A helyzet persze ennél bonyolultabb, hiszen a valóban embertelen munkalehetőség sokaknak egyben az egyetlen munkalehetőség, úgyhogy a nagy nemzetközi kampányok az utóbbi években a munkalehetőségek javításáért küzdöttek.

Ezek a folyamatok mostanra eljutottak odáig, hogy a helyi ruhaipar befektetői már a robotokban látják a jövőt. A helyi ruhaipari cégeket tömörítő szövetség vezetője, Ly Tek Heng szerint nemzetközi versenyhátrányba kerülhetnek a növekvő bérek miatt.

A kiút abban lehet, ha jobb minőségű termékeket kezdenek el gyártani, ehhez azonban nincs meg a megfelelő emberi erőforrás. Ezért a befektetők most abban gondolkodnak, hogy automatizálnak, ezzel pedig minőségibb terméket kapnának, amit magasabb áron tudnának piacra dobni.

Pedig Kambodzsába is sok vállalat csak azért jött olcsó cipőt és ruhát gyártani, mert Kínában megugrottak a költségeik. És az ország ugyan még mindig olcsóbb, mint Kína volt, de az emelkedő minimálbérek miatt itt is nőnek a költségek.

Egy friss felmérés szerint a kambodzsai ruha- és cipőiparban iparban dolgozók 88 százaléka komoly veszélyben van, ők mind elveszíthetik rövid időn belül az állásukat az új technológiák miatt. Hogy ennek pontosan milyen társadalmi és gazdasági hatása lehet, erre még nem nagyon tud jelenleg senki választ adni. (PhonmpenhPost)