Egyetlen apróság kellett ahhoz, hogy életre keljen a felújított Széll Kálmán tér. Az arte povera iskoláját követő Ismeretlen Dizájnerzseni, aki az oszlopra celluxozott IKEA-faliórákkal tette végre használhatóvá a kontár módon megcsinált és sosem működő Új Órát, tökéletesen érezte meg, mire van szüksége a térnek.

Hősünk ráadásul jobb minőségben dolgozott, mint a teret felújító kontárok: amikor ebédidőben ott jártam, az ő órája még mindig pontosan járt. A jeges hideg ellenére! Bezzeg az oszlop tetején lévő természetesen most is véletlenszerű időt mutatott.

A kézműves óra igazi újítása azonban nem az, hogy végre tudni, mennyi az idő, hanem hogy mennyire összehozza az embereket, egyfajta agórát teremtve az egyébként jeges térből.

Amikor ott jártam, a tér legkülönbözőbb sarkaiból tartottak felé vigyorgó emberek, akiket olyan jókedvre derített az állampolgári öntevékenység e megnyilvánulása, hogy szívesen szóba is elegyedtek egymással. Én is eldumáltam két járókelővel, akik ugyan eléggé ki voltak akadva azon, hogy hogy lehet - az ő kifejezésükkel - "szar" az új dizájnóra, de annál nagyobb vigyorral éltették az újat.