Hétfőn reggel 3/4 9 tájban a Széll Kálmán térre érve az utóbbi napokban szokásos látvány fogadott: valaki éppen fényképezi a nem működő óra betonoszlopára ráhekkelt újabb órát. Csakhogy most mintha úgy láttam volna a távolból, hogy az illető a fotó elkattintása után valamit matatna az oszlopon.

Közelebb érve vált világossá, hogy mit csinált. A legújabb kiragasztott lakossági óra igazából nem egy, hanem kettő. Van egy nagyobb elektromos falióra, igényes példány, ritkaságszámba menő beépített hőmérővel és másodpercmutatóval, mutatom:

és mellette-alatta egy kisebb fa gyerekóra:

Emberünk pedig ezt állította be az akkori pontos időre, hiszen a BKK napok óta képtelen megvalósítani az az űrtechnológiai fejlesztést, hogy az oszlop tetején lévő vadonatúj óra mutassa az időt.

Remek kezdeményezés, mert ha a nagyobbik óra a hideg, az elemek kifogyása vagy más ok miatt megállna, a közösségi óra akkor is meg fogja nagyjából mutatni, mennyi is az idő. Gondolom az idők végezetéig, hiszen ez a feladat láthatólag messze meghaladja a budapesti közösségi közlekedés menedzselőinek a képességeit.