„Kedves vendégeink, láttam a felbukkanó reklámtáblákat: Állítsuk meg Brüsszelt! Elég idős vagyok ahhoz, hogy ezeket így értelmezzem: állítsuk meg a fejlődést. Fejezzük be az együttműködést és az integrációt, ami az elmúlt hetvben évben példa nélküli békéhez vezetett Európában. Hadd állítsuk meg a történelmet, hadd menjünk egyedül, hadd állítsuk meg Brüsszelt, hadd térjünk vissza dicső múltunk rémtetteihez”
– mondta csütörtöki beszéde egy pontján Olav Berstad, Norvégia nagykövete. Majd felolvasta a nemzeti konzultáció külföldről pénzelt civil szervezetekről szóló kérdését és a lehetséges válaszokat is, hogy a külföldi hallgatóság is érthesse, miről beszél.
Pedig elvileg ünnepelni gyűltek össze a meghívottak a csütörtöki konferenciára. Lezárult a Norvég Civil Támogatási Alap második ciklusa, pár év leforgása alatt több száz civil szervezet munkáját segítették a donorországok.
De Berstad szavaiból elég egyértelműen kiderült, nem sok okot lát az örömre. Beszélt arról is, hogy 1980 óta diplomata, Magyarország a tizedik ország, ahol szolgál. De soha nem tapasztalt még csak hasonlót sem karrierje során, mint amit most lát. Egy nappal korábban Pécsen vett részt, a helyi egyetem 650. születésnapján, amit egy nappal a CEU-t ellehetetlenítő törvény elfogadása után tartottak meg. Ott a norvég nagykövet a német elnök, Frank-Walter Steinmeier szavait idézte fel, amit pár napja mondott el az Európai Parlamentben:
„Európa nem maradhat néma, amikor a civil szervezetek, vagy a tudományos világ elől elszívják a levegőt, mint ahogy most ez a Közép-európai Egyetemmel történik Budapesten.”
Áprilisban ért véget az a támogatási projekt, melyben Norvégia, Izland és Liechtenstein támogat szegényebb EU-s országokat, cserébe azért, hogy hozzáférhetnek az uniós közös piachoz. Nem puszta jótékonyságról van szó, több mint tucatnyi országba áramlanak norvég pénzek. A civil szektor előmozdítására elkülönített összeg csak a támogatás kicsit több mint tíz százalékát teszi ki, a 40 milliárd forintos támogatás nagy részét környezetvédelmi beruházásokra, kutatás-fejlesztésre és a hátrányos helyzetű csoportok integrációjára szánták, és ezek elosztását a kormány felügyelte.
A civileknek szánt pénzt viszont minden támogatott országban a kormánytól független, a civil társadalmat ismerő, pályáztatásban jártas szervezetekre bízzák a norvégok. Magyarországot eddig kétszer támogatták az NCTA keretében, és a norvégok mindkétszer pályázaton kiválasztva az Ökotárs Alapítvány vezette konzorciumot bízták meg.
A most véget ért ciklus nagyjából felénél, 2014 tavaszán emiatt tört ki diplomáciai botrány Magyarország és Norvégia között. A magyar kormány ugyanis Lázár János vezetésével ment neki a Norvég Civil Alapnak, szabálytalanságokat és politikai motivációt kiáltva. (A kormány fellépésével összefügghetett, hogy ekkor szüntették meg a korábban a nem civileknek szánt norvég támogatást felügyelő NFÜ-t, és ezért állítólag Norvégia akkor egy időre befagyasztotta azoknak a pénzeknek a kifizetését.)
Egész pályás letámadás indult ekkor a norvég támogatáshoz köthető civil szervezetek ellen: hatósági vegzálások, rendőrségi erődemonstárció, adószám-felfüggesztések, közben pedig egymást érték a lejáratócikkek és szivárogtatások az akkor még kormányközeli Simicska-sajtóban. A norvég kormány hiába fejezte ki a mélységes aggodalmát a civilek elleni támadás miatt, Lázár János simán beszélt arról, hogy a norvégoknak csak az a baja, hogy nem tudták megbuktatni a magyar kormányt.
Ahogy felfújta a kormány a civilek elleni támadást, a legkülönfélébb vádakat felsorolva, úgy pukkadt ki később az egész: sem az ügyészség, sem a NAV nem talált semmiféle olyan szabálytalanságot, mint amiről a kormánykommunikáció beszélt. Időközben a Norvégia által felkért független könyvvizsgálók is arra jutottak, hogy az Ökotárs remek munkát végzett.
A TASZ éveken át tartó pereskedése kellett ahhoz, hogy kiderüljön, személyesen Orbán Viktor rendelte el a civil szervezetek hatósági vegzálását. (Majd pár hónappal később úgy tett egy német interjúban, mintha nem is tudná, miről van szó.)
A csütörtöki záró konferencián hosszasan foglalták össze, milyen munkát végeztek a kormány által hónapokig támadott civil szervezetek: az NCTA keretéből összesen 407 pályázó 460 projektjét támogatták, több mint ezer megvalósulási helyszínt elérve így.
Olyan területek érintve, mint a demokráciára nevelés, a női jogok és esélyegyenlőség, közösség- és szervezetfejlesztés, ifjúsági- és gyermekügyek, környezetvédelem és fenntartható fejlődés, jóléti szolgáltatások társadalmilag sérülékeny csoportoknak és roma integráció.
Azaz számos olyan területen, ahol az állami jelenlét kevéssé vagy lassan már egyáltalán nincs jelen. A csütörtöki konferencián számos olyan projektet is bemutattak, melyek állami szervekkel, például egy-egy település rendőrségével, egészségügyi szakszolgálatával vagy önkormányzatokkal működtek együtt.
A támogatott projektek listáját az NCTA honlapján lehet végignézni.
Azzal párhuzamosan, hogy véget ért a második ciklus, elvileg már el kellett volna kezdődnie a következő kör előkészítésének, ami a 2014 és 2021 közötti támogatásokról szólna. Már meg kellett volna jelenjen a pályázat arról, hogy ki felügyelheti a harmadik NCTA-támogatások kezelését. És ugyan számos érintett, támogatott uniós országban ez már meg is történt, Magyarországon egyelőre nem, ugyanis a tárgyalások menetetét ismerők szerint patthelyzet alakult ki a magyar és a norvég kormány között.
A magyar kormány ugyanis ragaszkodik ahhoz, hogy vétójoguk legyen arról, hogy kit bíznak meg a civil pénzek kezelésével a norvégok. A norvégok viszont hallani sem akarnak erről, az összes támogatott országban mindig független szervezetet bíznak meg ezzel a feladattal. Ha viszont nem sikerül megállapodni, akkor nem csak a 6,5 milliárd forintos civil támogatás lehet oda, hanem akár a norvég támogatás egésze, azaz több mint 65 milliárd forint, amit a következő öt évben lehetne a kormány által felügyelt módon lehetne felhasználni. Ugyanis az EU-val kötött keretmegállapodás értelmében Norvégia, Izland és Lichtenstein összesen 214,6 millió euróval támogatná Magyarországot. Ha hagynánk.
Lázár még idén év elején is arról beszélt, hogy a norvégok belementek a magyar kormány feltételeibe, ugyanakkor a Magyar Narancs februári cikkéből kiderül, hogy szó nincs erről: Frank Bakke-Jensen uniós ügyekért felelős miniszter szóvivője szerint „a civil társadalmi alap lebonyolítóit a donor országok (Norvégia mellett Izland és Liechtenstein) választják ki, és a szervezetnek „a kormánytól függetlennek kell lennie, releváns pályáztatási tapasztalattal és a civil szektor ismeretével kell rendelkeznie”. (Azt lehet tudni, hogy korábban a kormányközeli Századvég is pályázott a civil pénzek kezelésére.)
Úgy tudjuk, hogy február óta sem mozdultak előre a tárgyalások, azaz jelen állás szerint nem csak a civilek 6,5 milliárd forintjára, hanem 60 milliárd forint fejlesztési támogatásra is nemet mondhat Magyarország.
Erre az alapproblémára tesz rá még egy lapáttal, hogy a nagykövet csütörtökön jelezte, Norvégia számára elfogadhatatlan lenne, hogy az általuk az NCTA-n támogatott szervezeteket külföldi ügynökként regisztrálják. Azaz ha esetleg elfogadnák a putyini mintára Gulyás Gergely kezei alatt formálódó új civil törvényt, az még egyértelműbbé tehetné, hogy Norvégia nem támogatja tovább Magyarországot. (Nemrég írtunk arról, hogy a civil törvény elfogadásával a magyar kormány rég nem látott felháborodást szabadíthat magára, hiszen a jelenleg megismert törvénytervezet Magyarország által elfogadott nemzetközi egyezményt is megsért.)
Lázár János 2015 végén, amikor már kiderült, hogy a hatósági fellépések és a kormányzati vádaskodás teljesen megalapozatlan volt az Ökotárs Alapítvány és társai ellen, közölte, hogy nincs oka bocsánatkérésre, mert az Ökotárs Alapítvány szerinte alkalmatlan volt a pénzek kezelésére, visszaélt a norvégok bizalmával.
Csütörtökön a norvég nagykövet beszédéből viszont az derült ki, hogy erről csak a norvégok nem tudnak: Berstad háláját fejezte ki az Ökotársnak és társszervezeteiknek a sikeres pályázatokért és a nagyszerű eredményekért.
Azaz vagy Lázár János hazudott éveken át az Ökotárs munkájáról, vagy Norvégia kormánya felejtette el ilyen gyorsan, hogy mennyire csúnyán becsapták őket.
A magyar civilek viszont továbbra is kapnak pénzt. Ott apadt el a forrás, ahol eddig a kormány felügyelte a kiosztását.
Vajon ha nyertek volna, azt is kifogásolta volna Lázár János?