Az USA már csak Aszad nélkül bírja elképzelni Szíria jövőjét

külföld
Nikki Haley amerikai ENSZ-nagykövet Bassár el-Aszad megbuktatását jelölte meg az Egyesült Államok céljaként. Drew Angerer/Getty Images/AFP

A rezsimváltást, magyarán Bassár el-Aszad megbuktatását jelölte meg a Trump-kormányzat elsődleges céljaként Nikki Haley, az Egyesült Államok ENSZ-nagykövete, aki szerint enélkül

nem lehet béke a hatodik éve tartó polgárháború dúlta országban.

Ez éles fordulat Trump külpolitikájában, aki csütörtökig az ISIS elleni harcot tartotta prioritásnak, ebben pedig Oroszországgal, így végső soron Oroszország közel-keleti kliensével, Aszaddal is hajlandó lett volna szövetséget kötni. Mi több, Trump a választási kampányában folyamatosan bírálta elődei - nemcsak a demokrata Barack Obama, hanem a republikánus George W. Bush - külpolitikáját, visszautasítva, hogy az Egyesült Államoknak ideológiai alapon, a demokrácia terjesztése érdekében is be kéne avatkoznia.

Ennek az elzárkozó külpolitikának a héten egyértelműen vége szakadt.

Trump előbb csütörtökön - magyar idő szerint péntek hajnalban - légi csapást rendelt el a szír kormányerők egyik légitámaszpontja ellen, ahonnan az amerikai hírszerzés adatai szerint kedden vegyi támadást intéztek szír civilek ellen. A péntek hajnali rakétacsapás inkább csak szimbolikus gesztus volt:

az oroszokkal 2015-ben kötött megállapodás alapján előre értesítették a csapásról Moszkvát, amely szinte biztosan továbbította az információt szír szövetségeseinek.

Maga a csapás így valószínűleg nem okozott nagy károkat, annak ellenére sem, hogy vagy hatvan millió dollárnyi Tomahawk rakétát, összesen 26,5 tonnányi robbanószert lőttek ki a Homszhoz közeli Sajrat légitámaszpontra. Szólni azért kellett a támadásról, mert az orosz hadsereg több szíriai légitámaszpontot is használ, így a Sajratot is.

Ugyanebbe a folyamatba illik bele, hogy az amerikai haditengerészet vasárnap támadó harccsoportot vezényelt a Koreai-félsziget közelébe, ahol Észak-Korea ellen léphetnek fel.

Hogy teljes a fordulat, azt Haley nyilatkozatának többi része teszi egyértelművé. Az amerikai külpolitika közel-keleti céljaiként az ISIS legyőzése mellett Irán szíriai befolyásának felszámolását és Aszad elnök megbuktatását jelölte meg. "Nincs semmilyen lehetőség a politikai rendezésre, amely nyomán Aszad a rezsim vezetője maradhat" - mondta. Szerinte a friss fejlemények alapján elképzelhetetlen olyan rendezés, ami úgy garantálná a békét és a stabilitást, hogy annak Aszad is a része volna. "Úgy gondoljuk, a rezsimváltás olyasmi, ami meg fog történni" - mondta.

Oroszország már a péntek hajnali légicsapásra is idegesen reagált. Előbb egy szuverén ország elleni agressziónak minősítette azt, majd bosszúból felmondta azt az orosz-amerikai megállapodást, amely alapján a két, a szíriai konfliktusban aktív szerepet vállaló nagyhatalom folyamatosan tájékoztatta egymást a szír légtérben végzett műveleteiről.

Ez, tünjék bár technikai részletnek, valójában életbevágó. Így kerülhették el eddig a szír légtérben repkedő amerikai és orosz harci gépek egymást, és a tévedésekből adódó konfliktusokat. És ez alapján tudták előre figyelmeztetni az amerikaiak az oroszokat a készülő csapásról, hogy elkerülhessék az áldozatokat. Az orosz döntés két szempontból is aggasztó:

  • egyrészt amiatt az ezer amerikai katona miatt, akik jelenleg szír területen támogatják a légicsapásokat, és elsőszámú célpontjai lehetnek a szír bosszúnak;
  • másrészt azért, mert ezzel Oroszország a további csapások megakadályozását remélheti, feltételezvén, hogy az amerikaiak nem kockáztatnának orosz áldozatokat.

Haley nyilatkozatára az orosz törvényhozás külügyi bizottságának elnöke, Konsztantyin Koszacsov reagált. Szerinte a rezsimváltás igényének bejelentésével az Egyesült Államok "elszabotálja" a békekötésre irányuló erőfeszítéseket. Szerinte ugyanis ez csak harcra buzdíthatja Aszad fegyveres ellenzékét.

Ami alighanem célja is lehet az amerikaiaknak, legalábbis ha a hagyományos külpolitikai stratégiájukból indulunk ki. Márpedig a jelek szerint bő három hónapos szünet után újra ki lehet indulni ebből. A szíriai konfliktus élezésével kiprovokálhatják, hogy Oroszország újra intenzívebben támogassa a csak orosz támogatással túlélni képes rezsimet, amivel jelentős orosz erőforrásokat köthetnek le a térségben - távol olyan, a NATO szempontjából érdekesebb színterektől, mint a Baltikum, vagy éppen Ukrajna. Egyben jelentős anyagi szerepvállalásra is kényszeríthetik az amúgy nem túl rózsás állapotú orosz gazdaságot. (Via MTI, Guardian)

Kapcsolódó cikkek