Vasárnap a legtöbb német választásról szóló hír azzal kezdődött, hogy mennyire durva, hogy az EU-ellenes, menekültellenes, zöldáram-ellenes és általában elitellenes és szélsőjobboldali AfD 13,1 százalékot kapott.
Pedig a németek csak pontosan ugyanúgy viselkednek, mint a franciák és a hollandok. Innen nézve az a meglepő inkább, hogy mennyire egységes lett a nyugat-európai politikai közvélemény.
2017-ben két másik nagyon erős nyugati EU-országban tartottak még parlamenti választásokat.
Egészen kísérteties, hogy az egymással egyébként szövetségben politizáló három párt e három országban, ugyanabban az évben, a választóknak pont ugyanakkora arányát tudta meggyőzni.
A parlamenti matekban persze minden országban ebből más következett, hiszen Franciaországban csak egyéni mandátumok vannak, a győztes mindent visz elve alapján, így ott a 13% csak 8 képviselői helyre volt elég az 577-ből. Hollandiában tisztán arányos rendszer van (csak listára lehet szavazni), ott ugyanez az eredmény 20 mandátumot jelentett a 150-ből. A vegyes rendszerű Németországban pedig 93-at a 690-ből. Vagyis a 13% Párizsban a képviselői helyek 1,3%-át, Hágában és Berlinben pedig valóban 13%-át jelentik. Ám ettől még a választói akarat mindhárom országban nagyon hasonló volt.
Könnyű további párhuzamokat találni a francia és a német választók hangulatában. Emmanuel Macron pártjának jelöltjeire az első fordulóban a francia választók 32,3 százaléka szavazott. A hozzá igen hasonló politikát képviselő Angela Merkel pártjának jelöltjeire pedig 32,9 százalék. A mérsékelt - liberális - kapitalista - EU-párti erők is pont egyforma támogatást élveznek mindkét országban, akár az újfasiszta pártok.
Az már megint csak a helyi választási rendszeren múlott, hogy Macron pártja kényelmes többséggel tud ezzel a 32 százalékkal kormányozni, Merkel viszont vért fog izzadni, mire összerak egy koalíciót, ugyanezzel az eredménnyel a háta mögött.
További párhuzam, hogy a francia szocialista, a német szociáldemokrata és a holland munkáspárt is idén szerepelt a legrosszabbul a második világháború óta.
Mindhárom balközép egykori tömegpárt most van a mélyponton, az elmúlt 70 évben mindig jobban szerepelték ennél.
Ahogy a régi kereszténydemokrata pártok is sokkal rosszabbul szerepeltek, mint az utóbbi évtizedekben bármikor.
Az Európai Unió úgynevezett magországaiban, vagyis a legerősebb nyugati tagállamokban a politikai hangulat nagyon hasonlóvá vált.
Hangosabbak lettek ugyan az EU-ellenes erők, de közben politikai gondolkodásukban a nyugat-európai társadalmak tagoltsága egységesebb, mint valaha. Az EU mostanra átvitt értelemben is lebontotta az államhatárokat, és nagyon együtt gondolkodó társadalmakat hozott létre.