Mindannyian szürkemarhák vagyunk egy kicsit (nagyon)

Nagy István agrárminiszter, Új Idők Új Fazekas Sándora a VI. Szürkemarha Fesztiválon járt, a Borsod megyei Harsányban. Itt szavalta el alábbi költeményét, amelyet a Himnusz, a Szózat és a Nemzeti Dal után rögtön a negyedik helyre tennék a nemzeti identitást kifejező, nemzeti sorskérdéseket feszegető lírai alkotások között. A szövegét az MTI tudósítása alapján közlöm:

„A szürkemarha a magyar állattenyésztés címerállata,
s megtestesíti mindazt, ami a magyarokat jellemzi:
konok, szikár, küzd a túlélésért és győz.
Van múltja, jelene és benne van a jövő!”

Nagy István, a szürkemarhák hegedőse a továbbiakban kifejtette:  néhány évtizede senki nem gondolta volna, hogy a Hortobágyi Nemzeti Park területén elrejtve megmaradt néhány tíz darabos szürkemarha állományt

olyan szinten

sikerül megmenteni, mint ahogyan az mára megtörtént.

Miként is zárhatná cikkét a tudósító, hogy kifejezze mindazt a jövőbe vetett hitet és az előttünk álló feladatok nehézségének tudatát, amelyet a miniszter sugallt?

Rendezni végre közös szürkemarháinkat,
ez a mi munkák; és nem is kevés.