Miért baj az, ha egy szivárványszínű szárnyakat viselő játék unikornisnak jókora lópénisze van?

A Schleich-unikornis-lófaszpánik ezennel elérte Magyarországot is.

Az élethű, jó drága, de elpusztíthatatlan műanyag állatfiguráiról ismert játékgyártó klasszikusai közé tartozik a szivárványszínű pegazus-unikornis-korcs. Ami egy csődör, ami abból derül ki, hogy öntöttek neki pöcsöt is.

Mivel minden hím állatnak és embernek, sőt még a kisgyerekek apukáinak is van ilyesmijük, engem többszörös gyakorló apaként is meglep, hogy mi probléma lehet ezzel. Mármint ha pöcsös meselókorcsot veszünk egy 2-3-5-akárhány éves kisgyereknek.

Most mégis a következő levelet kaptam olvasónktól, Gézától:

"Meglehetősen zavarban vagyunk. Pedig már azt hittük, biztonságban vagyunk. Pedig már azt hittük, a gyerekünkkel kapcsolatos bizonyos döntéseket kitartó és precíz kutatómunka nélkül is magabiztosan meghozhatunk. Tündérek, lovak, unikornisok, szivárvány. Aranyló sörényfonat, szivárványos óriás szárnyak. Arany paták. Átható mégis kedves és szelíd tekintet. Persze, ha időben észbe kapunk, és beírjuk a keresőbe, hogy ’schleich bayala penis’, továbbá bele is olvasunk az amazon vásárlói kommentekbe, még kihátrálhattunk volna az egészből. Hát erre bizony nem gondoltunk. Elérhetünk arra a szintre, amikor a gyerekkel kapcsolatos bizonyos dolgokban nem érhetnek nagy meglepetések? A faszt."

Elbizonytalanodtam kissé: talán én vagyok túl elfogadó a csodalópénisszel? 

Kérlek nyilvánítsatok véleményt: