Életének 49. évében meghalt a nagyszerű és sokoldalú alkotó, a vitára és mosolyra mindig kész ember, a férj és két kisfiú édesapja.

Kiadója, a Jelenkor szerda estére szervez megemlékezést a Petőfi Irodalmi Múzeumba. Búcsúposztjukban azt írják, hogy „a több rangos irodalmi díjjal kitüntetett író, költő, drámaíró halálát valószínűleg szívroham okozta.” 

A kiadó közleményt is küldött, amelyben az áll: „Mindenkit arra kérünk – a család nevében is –, hogy szerda este olvassuk együtt Térey János műveit, mindazt pedig, amit virágra költenénk, ajánljuk fel a családnak az alábbi számlaszámra: Dr. Harmath Artemisz – OTP 11773078-07641639.”

„Felfoghatatlan, érdemtelen és igazságtalan. Április végén leadta új verseskötetét: Nagy tervekkel jöttem Rosmersholmba. Megszerkesztettük, s tervezgettük a szeptemberi megjelenést. Nem sejthettük, hogy a könyv alcíme: 2016-2019, valami egészen mást is jelenthet” - írta a szerkesztője, Nagy Boglárka, majd A hajdú, a nagykun, a tót meg a jász című verséből idézett:

„Negyvenhét éves vagyok, 
Mint Ványa bácsi, mikor kiborult
E férfiak számára különösen veszélyeztetett korban;
Mégis Asztrovhoz húzok, 
Mert ő legalább tevékeny és empatikus: 
Belegondol Afrikába.
Szörnyű hőség! Hogy ott mi lehet.”

Nemrég a 444-nek is vallott a kedvenc rímeiről, de inkább idekívánkozik Gyászmunkás című verse:

Több mint másfél évtizeddel ezelőtt a Litera megkérdezte tőle: „Ha elképzeled magad ötvenéves íróként, akkor szerinted hány könyved van és milyenek?” Térey azt válaszolta: „Próbálom nem elképzelni, mert akkor nagyon kevés meglepetés tudna érni, és komoly felhajtóerőt jelent, ha az ember élete tele van meglepetéssel... Mindenesetre: írók koszorújában Szigligeten, szilveszterkor nem képzelem el magam, mert nem szeretném azt a fajta öregséget. De ki tudja? Szeretnék még írni hagyományos drámát is, meg egy olyan verses regényt, amelyik nem két vagy három, hanem csak egyetlen szálon fut, és első blikkre is érthető - mert olvasóként én földhözragadtabb vagyok, mint íróként, és szeretem, ha az író előzékeny az olvasójával szemben. Úgy gondolom, hogy én egyik esetben sem voltam előzékeny, és legközelebb valami sima menetű, élvezetes olvasmánnyal kell szolgálnom. Vicceltem.”

Pár éve az Aegon készített róla portrévideót, amiben arról beszélt, nem akar szobrot se magának, se azoknak, akiket szeret, mert a „szoborrá válás a halálra mutató nyílvessző”.