A szuperménkő szupererős, de annyira ritka, hogy még az első számú szakértője se látott még egyet se

Bár a létezésükről már a múlt század hetvenes évei óta tudunk, amikor először észleltek az amúgy a nukleáris robbantások detektálására felküldött műholdak a hagyományos villámoknál akár ezerszer erősebb szuperménkőt, a jelenség annyira ritka, hogy a téma első számú kutatója, Robert Holzworth sem látott még életében egyet se. Holzworth, a Washingtoni Egyetem fizikusa kollégáuval nemrég 1,7 milliárd, 2010-18 között rádiódetektorokkal rögzített villámlás adatait átböngészve 8171 szuperménkőt azonosított. Ezek mindegyike legalább ezer kiloJoule energiát szabadított fel.

Adataik alapján a villámok mindössze 0,0005% számít szuperménkőnek.

Holzworthék úttörő vizsgálatai máris rengeteg érdekességet tártak fel ezekről a szuperménkövekről. Például azt, hogy teljesen máshogy viselkednek, mint a normális villámok. Ez utóbbiak főleg Észak- és Dél-Amerikában, a szubszaharai Afrikában és Délkelet-Ázsiában jellemzők, az év melegebb időszakában, a szárazföld felett.

Ezekkel szemben az ezerszer erősebb, de sokkal ritkább szupervillámok jellemzően az északi féltekén, az Atlanti-óceán és a Földközi-tenger felett, a novembertől februárig tartó téli időszakban fordulnak elő. Ez Holzworth szerint "teljesen váratlan" felfedezés volt. Holzworthék ezt azzal magyarázzák, hogy télen különösen nagy különbség alakulhat ki a levegő hőmérséklete és a meleg tengeráramlatok fűtötte víz között, ami erős feláramló légmozgásokat eredményez. És mert a tenger felülete a szárazföldhöz képest sík - se fák, se tereptárgyak, se épületek nem emelkednek ki belőle - a felgyülemlő elektromos feszültség nem sok apró villámként, hanem egy nagy szuperménkőként sül ki.

A kutatók most azt vizsgálnák, hogy milyen hatása lehet egy ilyen szuperménkő becsapódásának a szárazföldön, csak ezt nehezíti, hogy az eleve nagyon ritka szupervillámok szárazföldön alig vannak. Kutatásaik során Holzwothék csak Dél-Amerikában tapasztaltak jelentősebb szupervillám-tevékenységet, ezért most azt tervezik, hogy az Andokban néha-néha előforduló becsapódások nyomait vizsgálják. (Via The New York Times. Címlapképünk illusztráció, bár Salgótarján is eltörpül mellette, az ott csak pár hagyományos, hétköznapi villám.)