Tavaly július 30-án indult, csütörtök este leszállt a Marson a Perseverance marsjáró. Ez volt az eddigi legkockázatosabb marsi landolás, a NASA egy több mint egytonnás, nukleáris áramforrással szerelt marsjárót és egy fedélzetén utazó helikoptert juttatott el a bolygó felszínére. A Perseverance a tervek szerint egy teljes marsi évet - 687 földi napot - fog eltölteni a Marson.
A szonda a Jezero-kráterben landolt, amely évmilliárdokkal ezelőtt egy tónak és folyók deltatorkolatainak adott otthont. A Jezero üledékes rétegei az eddigi legjobb lehetőséget biztosítják ősi marsi életnyomok megtalálására, amennyiben a bolygón 4 milliárd évvel ezelőtt kialakult az élet. Emellett a kráter és környéke változatos, a Mars szinte egész történetét lefedő kőzetekkel rendelkezik. Ez alkalmassá teszi arra is, hogy a Jezeróból a 2030-as évek elején Földre hozott minták alapján meg lehessen érteni a marsi környezet és éghajlat változását, évmilliárdokra visszamenőleg. A Qubit itt és itt írt részletesen az expedícióról.
2020. július 30-án kezdetét veszi az űrkutatás történetének egyik legambiciózusabb vállalkozása: a NASA ütvefúróval lyukakat fúr a Mars talajába, kőzetmintákat gyűjt, oxigént állít elő a szén-dioxidból, és még egy Mars-helikoptert bevet, hogy felderítse a bolygót. Hét hónapig tart az út, a szonda jövő februárban landol a Marson.
Kezd összeállni, pontosan hogyan kerülnek majd vissza a Földre 2031-ben a NASA következő marsjárója által gyűjtött kőzetminták. Az ember első holdra szállását célzó Apollo-programhoz hasonló léptékű küldetés végre választ adhat a kérdésre, hogy van-e, vagy volt-e valaha élet a szomszédban.
A szonda 19 ezer kilométeres óránkénti sebességgel lép be a bolygó légkörébe, aztán 12 kilométer magasan kinyitja szuperszonikus ejtőernyőjét, és ha minden jól megy, este 10 körül a Jezero-kráterben landol. A Perseverance a következő években ősi életnyomok után kutat és értékes kőzetmintákat gyűjt, amiket a NASA 10 év múlva visszaszállít a Földre.