„Ez egyáltalán nem olyan, mint Saigon.”
Ezt az üzenetet igyekezett hangsúlyozni Anthony Blinken amerikai külügyminiszter vasárnap este a kabuli események láttán. Joe Biden elnök pedig egy hónappal ezelőtt még magabiztosan beszélt arról: a tálibokat nem lehet összevetni az észak-vietnami hadsereggel, közel sincsenek hasonló képességeik, és elképzelhetetlen, hogy arról lássunk majd felvételeket, hogy embereket kell helikopterrel felszedni az amerikai nagykövetség tetejéről.
Aztán eljött a nap, amikor még ennél is drámaibb felvételeket lát a világ.
Afganisztán egy hét alatt a tálibok kezére került (egy része eddig is az övék volt), vasárnapra elmenekült az ország eddigi elnöke. Miután a fővárosból, Kabulból távozó gépek az utóbbi napokban zsúfolásig tömve voltak, hétfőre már a felszálló repülőgépek külsejére is próbáltak felkapaszkodni emberek. A brit védelmi miniszter arról beszélt, nem fognak tudni mindenkit biztonságban hazajuttatni. A felvételek önmagukban is megrázóak, az amerikai közönség számára viszont szimbolikus jelentőségük van. A kaotikus kivonulás képei a vietnami vereség ikonikus pillanatait idézik fel, ezzel pedig egy pillanat alatt keretbe helyezik a távoli hely bonyolult és érthetetlen történetét.
Éppen ezért igyekszik az amerikai vezetés minden erejével eltolni magától a Saigon-párhuzamot.
A képek viszont ilyen helyzetben erősebbek szoktak lenni minden magyarázatnál.
Légy része a közösségünknek, segítsd az újság működését!
Már előfizetőnk vagy?Hatalmas cikk leplezi le a lapban, hogy miközben az amerikai vezetők sikerekről beszéltek, pontosan tudták, hogy a valóság egészen más. „Egyszerűen nem tudtuk, hogy mit csinálunk” - fogalmazott egy tábornok.
Húsz év háború után Afganisztán problémáját akár ennyire is le lehet egyszerűsíteni. Amerikai szempontból az előbbi lehetőség kecsegtetően hangzik, Európának azonban számolnia kell a következményekkel, például a menekültáradattal is.