• Franciaország olyan diplomáciai lépésekkel reagált egy amerikai-ausztrál-brit megállapodásra, ami még ellenséges hatalmakkal szemben is erősnek számít.
• Visszahívták washingtoni és canberrai nagykövetüket, csak mert Ausztrália francia dízeltengeralattjárók helyett amerikai atomtengeralattjárókat vásárol.
• Ennek apropóján árulást, hátba döfést emlegettek, és elkezdték arra kapacitálni az EU-t, hogy most jött el az ideje a transzatlanti viszony újragondolásának és az európai stratégiai függetlenség megteremtésének.
• A háttérben felsejlik az egykor volt nagyság visszaszerzésének ábrándja.

Számítani lehetett rá, hogy az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Ausztrália szeptember 15-i bejelentése arról, hogy az ausztrál haditengerészetet atomtengeralattjárókkal szerelik fel, fel fogja borzolni a kedélyeket. Ez igen komoly lépés volt a nagyhatalmi játszmában, az USA és Kína rivalizálásában. A döntés geopolitikai jelentőségéről "Bekeríteni Kínát" címen meg is emlékeztem, hiszen lényegében az Egyesült Államok és angolszász szövetségesei most ugyanarra készülnek az egyre látványosabban világhatalmi szerepre törekedő Kínával, mint annak idején a bipoláris világrendben a Szovjetunióval szemben: elzárni a lehetőségtől, hogy katonai hatalmát globálisan is ki tudja vetíteni, mivel az efféle erőfitogtatásra, katonai szakszóval erőkivetítésre (power projection) még a tízezer kilométerről célra vezethető fegyverek korában is leginkább egy, a világtengereken korlátlanul mozogni képes, az igen kifejező angolszász szakszóval kékvízinek nevezett mélytengeri flották alkalmasak. Elég erős üzenete van annak, ha egy ország határán hirtelen megjelenik egy repülőgép-hordozóval megerősített flottaharccsoport, így nem véletlen az sem, hogy az USA a közel-keleti helyzet alakulásának függvényében időről időre a Perzsa-(Arab-)öbölbe, vagy a Földközi-tengerre vezényli hordozóit.

Kína az elmúlt két évtizedben komoly erőfeszítéseket tett, hogy hatalmas szárazföldi hadereje mellé mélytengeri flottát is fejlesszen, ezzel párhuzamosan igyekezett kiterjeszteni fennhatóságát a dél-kínai és a kelet-kínai tengeren, ahol a vízből épp csak kilógó sziklák feletti szuverenitás kérdése vált a konfliktusok legfőbb forrásává, és minden olyan alkalom feszültséget eredményez, amikor az amerikai vagy éppen a brit haditengerészet ezeken a tengereken áthajózva demonstrálja a szabad hajózás jogát.

Ehhez képest most mégsem Kína okozott palávert. Hszi Csin-ping kínai elnök ugyan pénteken óva intett "minden külső erőt" a térségben való "beavatkozástól", de ezzel nem ment tovább az ilyen konfliktusok esetén szokásos válaszánál.

Le grande hiszti