Az áhítatos hazudozásból ideje kiszállni

podcast

Pallagi Ferenc négy évtizednyi médiázgatás után – és miután a tulajdonos eladta alóla a Bors című napilapot, aminek főszerkesztője volt, illetve a Lapkom nevű kiadót, aminek meg vezérigazgatója – visszaköltözött Hegyaljára, ahol egykor a borász szakmát tanulta, és miközben saját szórakozására borokat is készít – felvásárolt szőlőből –, gondolkodott egy picit Tokajról.

Van miről.

Tokaj, a Tokaji gyakorlatilag az egyetlen létező magyar világmárka, évszázados tradíciókkal, valahogy mégsem sikerül kihozni belőle azt, amit mindenki beleképzel. A rendszerváltás óta százmilliárdok érkeztek a borvidékre, rengeteg állami pénz, külföldi befektetők, tudás, tündöklően tehetséges borászok tucatjai dolgoznak, de végeredmény még mindig nagyon messze van attól, mint ahová a magyar kollektív vágy/képzelet helyezi Tokajt.

Főleg az árbevétel rubrikába kerülő számok maradnak el rendre a várakozásoktól.

Vannak sikerek, persze, de az eredmény minimum felemás. Ahogy egy hegyaljai bortermelő fejtegette nekem egyszer: miközben a borvidék elitje fejben és lassan életszínvonalban is Burgundia felé jár, addig a helyiek többségének mindennapi valósága inkább Pakisztánhoz van közel.

Az állam rendszeresen jön, és segít, de ezzel inkább csak kárt csinál. A világpiac nekünk kedvezpőtlen irányban mozog. És Tokajban mintha még azok a legendák, mítoszok sem működnének, amilyeneket más országok csúcsborvidékein nagyon hatékonyan használnak marketingre.

Megint a turáni átok?

A boros könyvek túlnyomó többségével ellentétben Pallagié nem a borvidék dicsőségét zengő, borainak legendáját dagasztó dolgozat, hanem inkább arra tesz kísérletet, hogy ezeket a legendákat, mítoszokat szembe állítsa a valósággal. Vagy akár megvizsgálja, igazak-e egyáltalán? Tényleg, meddig kell érlelni az aszút? Tényleg ősi magyar fajta a furmint? Tényleg a királyok bora a Tokaji?

A könyv címe „Tokaji keserű – Borokról és a szabadságról” (nem véletlenül rímel Alkonyi László 2000-es alapművére: Tokaj – A szabadság bora), műfaja kritikai esszé.

Megoldás persze nincs, de még lehet.

Pallagi Ferenccel beszélgetek a fenti podcastban, 80 percen át.

Legfrissebb podcastjaink

Borízű hang #276: Illegális ebihalak a likőrválogatottban [rövid verzió]

Csallóközi kretének, borsodi ecetes fröccs, féregirtóval rákgyógyító ketyós fitneszguru. Bede Márton megeszik egy dél-olasz lovat. Az indokolatlan Fenyő Miki-szobor. Mikor indulhat az Éva Vermut focivébén? Navracsics lopott pénzt kunyerál, az ebihalsaga folytatódik.

Uj Péter, Bede Márton, Winkler Róbert
podcast

„Én nem tudtam semmitől megvédeni az aput”

Vásárhelyi Mária megírta szülei történetét. Egy történet a magyar zsidóság gyötrő dilemmáiról, vak hitről, romániai deportálásról, egy férfiközpontú családról, az ős Soros-kampányról, a rendszerváltás hozta megigazulásáról, majd a keserű csalódásról.

Ács Dániel, Botos Tamás
könyv

Umami #2: A konyha néha tényleg csatatér

Filozófiaszakról a fine diningba. Makai Edina, a SALT sous-séfje a csúcskonyhák brutális hangulatáról, katonás fegyelméről, René Redzepi és a Noma jelentőségéről.

Umami
podcast

Borízű hang #276: Illegális ebihalak a likőrválogatottban [hószu]

Csallóközi kretének, borsodi ecetes fröccs, féregirtóval rákgyógyító ketyós fitneszguru. Bede Márton megeszik egy dél-olasz lovat. Az indokolatlan Fenyő Miki-szobor. Mikor indulhat az Éva Vermut focivébén? Navracsics lopott pénzt kunyerál, az ebilhalsaga folytatódik.

Uj Péter, Bede Márton, Winkler Róbert
podcast

Borízű hang #275: Félmeztelenül, karfiolfüllel, örök-crackpanorámát bámulni a Demján-negyedben, és ügyet sem vetni a Gajdics Ottó-mémekre [rövid verzió]

Most a kedves nézők is csak hallgathatnak. A „Hülye vagy kretén?” visszatér. Ramen a Rákóczi téren. Megakvíz: alma vagy marihuána? Napilapmentes ország. Favela a Boráros téren, crackpipák és hajléktalanok a luxuslakások alatt. Amerika nagyobbat bukott Iránban, mint Rottenbiller. Egyél sünt!

Uj Péter, Bede Márton, Winkler Róbert
podcast