Enyedi Ildikó olyat húzott a Feleségem történetével, mint a higanymozgásáról és vad tánclépéseiről híres rockandrollsztár, aki a Puskás Stadiont megtöltő rajongókat sokkolva a közönségnek háttal, egy székben ülve énekel.

Enyedi mindenkit meglepett, a régi, lelkes rajongóit talán leginkább: a kultikus rendező új filmjében nincsen se mese, se mágikus realizmus, se viccesen szürreális lebegés, se szőrös állatok.

A Feleségem története első blikkre egy klasszikus magyar nagyregény klasszikus stílusú adaptációja. Enyeditől ez olyan, mintha a Ramones egyszer csak egy szimfonikus zenekarral lépett volna fel, bőrdzseki és csőnadrág helyett szmokingban.

Én mégis lelkesen pogózom a színpad előtt, mert az eredmény lenyűgöző lett, bár elképzelésem sincs arról, hányan fognak hozzám csatlakozni.