Nem meglepő módon 1956 hatvanötödik évfordulóján 1956-ról esett a legkevesebb szó a politika részéről, a kormány, illetve az ellenzéki pártok gyakorlatilag kampányhangulat-fokozó rendezvényeket tartottak a főváros közterületein. A Békemenetre hatalmas tömeget szervezett össze a jobboldal – Rákay Philip-i mércével mérve minimum 2 millióan hallgatták a sokszoros kormányfőt –, amire az ellenzék 5 miniszterelnökjelölt-jelöltjének közös eseménye lényegesen szerényebb publikummal válaszolt. A délutáni eseményeket megelőzve a Kétfarkú Kutya párt néhány száz embert, valamint egy-két csirkét és lovat vonultatott végig az Oktogontól a Moszkva térig, a hosszú menetelés alatt a velük tartók fele lemorzsolódott. Nem jutott sok figyelem a Toroczkai László-féle Mi Hazánk Mozgalomnak sem, amely megtöltötte ugyan a Corvin közt, de többre nem volt képes, nem kizárt, hogy azok, akik itt is lehettek volna, inkább elmentek miniszterelnököt hallgatni.
Légy része a közösségünknek, segítsd az újság működését!
Már előfizetőnk vagy?Egy tálból cseresznyézik a bárány és az oroszlán, minden eszközre szükség van, meg kell akadályozni a visszatérésüket.
Csikorogva haladt át a városon az ünnepi viccmenet.
Volt olyan év, amikor három kormánypárti tüntetés is indult, de óvatosságból meghagyták a felvonulásokat a legkritikusabb pillanatokra.
A miniszterelnök ünnepi beszédében a szovjetek lőfegyvereihez hasonlította a Facebookot. Óvatosan elismerte, hogy a kormányának is lehetnek hibái, de a támadások idején muszáj összefognia a tábornak. Morális fölényét a 2006-os rendőri erőszakból vezette le.
Túl közel volt még az előválasztás ahhoz, hogy annak eredményén felülemelkedve nemcsak a miniszterelnök-jelöltek, de a hívek is összeálljanak.