Közel három éve írtam egy cikket azzal a címmel, hogy „A volt kommunista Stefka István lapja szerint nem szabad megbocsátani egy volt kommunistának”.
A Pesti Srácok ugyanis azt írta: „Nagy Imre bűneit semmiféle gesztus, semmiféle hőstett nem teheti jóvá, nem teheti meg nem történtté. Óriási hibát követtünk el, amikor megbocsájtottunk neki. Ezzel a megbocsájtással azt mondtuk, hogy voltak rendes kommunisták is. Hogy a kommunisták meg tudnak változni, hogy van megbocsájtás a kommunistáknak.”
Ez azért volt különösen érdekes, mert Stefkát – a Pesti Srácok lapigazgatóját és a közpénzekkel kitömött, 1956-os tematikájú R56 kocsma tulajdonosát – 1982-ben Horváth István belügyminiszter kitüntette az áldozatos újságírói munkájáért.
A cikkem miatt Stefka István rágalmazásért feljelentett, de a feljelentés lepattant a bíróságról, mert „valakit kommunistának nevezni – konkrét, az érintettre vonatkoztatható események, cselekmények említése nélkül – nem tényállítás, hanem olyan értékítélet, amely sem a rágalmazás, sem pedig a becsületsértés szempontjából nem tényállásszerű, ezért bűncselekményt nem valósít meg”.
Erről később a „Volt kommunistának neveztem, ezért rágalmazásért feljelentett a volt kommunista Stefka István” című cikkben számoltam be, ahogy arról is, hogy Stefka 1982-es riportkötetéről már a fülszövegben azt írták: „A lenini alapelveken nyugvó mintaszerű magyarországi nemzetiségi politika elismerő számvetése ez a könyv, amely azonban nem fukarkodik a hiányosságok felmutatásával, bírálatával sem, mindig a továbblépés lehetőségeit kutatva.”
Stefka ezután bejelentette, hogy újra feljelentést tesz, de ennek érintettként azóta sem láttam nyomát.
Most, az 56-os forradalom leverésének évfordulóján – a pártállami időkben írt riportjai óta szélsőjobboldalivá váló – Stefka István Az árulás természetrajza címmel szidta a kommunistákat ilyen sorokkal:
Dózsa László pártfogójának és az 56-os forradalmat a keményvonalas kommunisták által kitervelt és kiprovokált eseménynek tartó rendezőnek kétségtelenül igaza van abban, hogy „kár sunnyogni, elhallgatni és félremagyarázni, meghamisítani a magyar történelmet”. Úgyhogy álljon is itt Stefka egyik korai, 1970-es cikke a Népművelésből, amiben a 27 éves szerző a Béke brigádot és a népművelőket amiatt kéri számon, hogy nem eléggé szocialista érzelműek:
Hoffmann Rózsa, Bencsik András, Szita Károly és a többi fideszes összerezzen, ha meglátja, mi jutott eszébe az udvaribolond-médiának Nagy Imréről.
De összesen 75 millió talált utat a Pesti Srácok csinálóihoz. Most már nyilvánvaló, miért rettegnek attól Schmidték, hogy nyilvánosságra kerüljenek a költéseik.
"Mertem volna nem átvenni." - mondja a PestiSrácok lapigazgatója, aki egyike volt a kevés kiválasztott, belügyes igazolványos újságírónak.
De hiába, hiszen ez egyértelműen nem rágalmazás. Ráadásul egy 1982-es könyvéből sem úgy tűnik, hogy akkoriban nagy antikommunista lett volna.
Az 1956-ról folyamatosan kamuzó színész-rendező elhunyt édesanyja emlékére hivatkozva nem hajlandó elismerni, hogy Pruck Pál van a fotón, amivel turnézik. Azt is állítja: bármelyik pillanatban belehalhat abba, hogy a forradalomban többször is kivégezték.
Dózsa László fantasztikus története után a Kossuth téri sortűzről is készített egy filmet a rendező, ami azt ígéri, hogy bemutatja a vérengzés valódi felelőseit. A fehérballonos olyan összeesküvést leplez le, hogy attól még Havas Szófiának is ketté állna a füle.