• A 73 éves TGM tiszteletére rendeztek konferenciát az ELTE-n.
• Kiderült, hogy az amúgy a publicisztikáiról ismert utolsó nagy magyar értelmiségi tavaly megjelent esszékötete óriási hatású volt.

„»Aki szeret, követ« – mondta nekem talán 40 évvel ezelőtt, de én szerettem, és nem követtem” – mondta a megnyitón Radnóti Sándor, aki szerint TGM-re minden ideológiai forradalom ellenére igaz volt, hogy „az igaz ismeretre törekszik”. Romantikus érzületű, olyan szenvedélyes szubjektivitás jellemzi, ami a filozófiatörténetben talán csak Rousseau-t, Fichtét és Nietzschét jellemezte, az újabb műveiben pedig démonikus, tragikus igazságként mutatta be a hegeli-marxi filozófiát, de az utópiaalkotástól elzárkózott – mondta.

Szerinte TGM Lukács Györgyhöz hasonlóan – de másképpen, mivel mert nem a Pártban csinált karriert – ő is megtalálta a végső ideológiáját a marxizmusban. Radnóti szerint a mű – mint a magyar nyomorúság kérlelhetetlen kritikusa – a nemzedéke kevés fennmaradó teljesítménye közé tartozik.

Selyem Zsuzsa egy 1977-es bukaresti Iskola a határon-kiadás utószaváról és a 2004-es Szegény náci gyermekeink című, a rendszerváltás árváiként újfasisztává váló fiatalokról szóló cikkről beszélt. (TGM egyedül itt szólt bele a konferenciába: az utószó akkor készült, amikor a modern magyar klasszikusokból Ottlikot, Füst Milánt és Déryt beszuszakolták be a külföldi sorozatba, aztán Magyarországra importálták a műveket azzal, hogy az utószavakat leszedik, nehogy egy másik ország értelmisége határozza meg, mit kell gondolni.)