A választási eredmények nem véletlenül sokkolták az ellenzéki közvéleményt. Az összefogás kudarcával világossá vált, hogy a kiépült NER a saját maga által alakított keretek között realisztikusan nem leváltható. Ez a felismerés a rendszerváltás demokratikus ígéretét alapjaiban rendíti meg, aminek következményei ma még beláthatatlanok. Annyi biztos csupán, hogy a választásra vonatkozó értelmezési kísérletek perspektíváját e tétekhez kell igazítani. Ahhoz, hogy megértsük, mi történt velünk április 3-án, és milyen mozgásterünk van a következő időszakban, nem elégséges pusztán az ellenzéki és kormányzati aktorok „stratégiáit” és „felelősségét” vizsgálni. Ugyanígy nem elegendő a csalódott vagy egyenesen „traumatizált” ellenzéki szavazók „gyászmunkájáról”, a kivándorlás és belső emigráció lehetőségeiről gondolkodni.