„Új élet vár, felejts el mindent! Mindent, ami fáj! Jövőd fényesebb, jól tudod. Régóta rájöttél, boldog élet rád, csak barátok közt vár.”

A besúgó legutóbbi része alatt viszonylag sokszor szólalt meg az agyamban a fenti dal, pláne azután, hogy szembejött velem egy barátom ismerősének videója:

Lehet, hogy Hodosán Róza szociológus is hasonlóan érzett, és azért mondta azt nemrég az HBO magyar fejlesztésű sorozatáról, hogy az első része annyira felbosszantotta, hogy a többit meg se akarta nézni. Én sem akartam. De van egy olyan rossz szokásom, hogy ha már elkezdek valamit, végignézem, akkor is, ha túl sokszor temetem közben a kezembe az arcomat.

Az, hogy az HBO-n fut, sőt, külön annak készült, és a magyarországi bemutatóval egy időben rengeteg más országban is bemutatták, jelezhetné vagy jelenthetné, hogy itt valami nagyon minőségi, okos, érdekes és igazán új élményt kapunk. Már csak a belengetett téma miatt is. Ennek ellenére a hetedik rész után csak egyre erősebb bennem az az érzés, hogy egy teljesen átlagos, kereskedelmi csatornán futó, érdektelen tinidrámával telepakolt sorozatot nézek, és a sztori, de még a karakterek fejlődése sem érdekel. Leginkább mert a sztori és a karakterek sem mozdulnak értelmezhető irányba.