Azt álmodtam, hogy két macska voltam, de nem játszottam egymással

Ott akarja hagyni a munkahelyét. A főnöke kikíséri, hogy tessék, ha menni akar, hát menjen. A folyosó végén ajtó, a közepén keskeny ablak, látszik a lépcsőház. Kilép, de nem a lépcsőházba jut, hanem vissza a folyosóra. Megint megpróbálja, de újra és újra csak ott találja magát, ahonnan menekülni akar. Tébolyító csapdába került, aminek se megoldása, se értelme nincs.

Akiben valaha merült fel kétely, hogy a pénzen kívül mit keres a mukahelyén vagy mi értelme a munkájának, annak kicsit ismerős lehet a helyzet. Annak is, aki retteg, amikor munkaidő után megcsörren a telefonja, hátha a főnöke hívja. Annak meg pláne, aki szorongott már, hogy a személyes problémái miatt képtelen elvégezni a munkáját és ki fogják rúgni.

A Severance (Különválás) című sorozat alapképlete az ilyen helyzetekre kínál megoldást. Egy titokzatos cég, a Lumon az agyba ültetett chippel szétválasztja az erre vállalkozó dolgozói emlékezetét: lesz a munkahelyi memóriájuk és az ahhoz kapcsolódó tudatuk, meg az eredeti, munkahelyen kívüli. Tudnak a másik létezéséről, de egymás életéről, tapasztalatairól, emlékeiből semmi nem jut át.

(Szpojler riadó: a Severance legizgalmasabb fordulatait nem lövöm le. De nem tudok a lényegéről úgy írni, hogy semmit nem árulok el: aki kényes az ilyesmire, ne olvassa tovább.)