„Több irányban is ellentámadásba kezdtek” az ukrán erők, amelyek áttörték az ellenség első vonalát, közölte szűkszavúan az ukrán déli műveleti parancsnokság szóvivője, Natalja Humenyuk, anélkül, hogy az áttörés pontos helyét egyáltalán megnevezte volna. Mindent egybevetve Humenyuk még csak szűkszavú sem volt, hivatalosan ennél többet más sem közölt az augusztus 29-én indult herszoni ukrán ellentámadásról.
Az egyetlen, konkrétnak nevezhető értesülés a Davidiv Brid-i ukrán hídfő melletti Szuhji Sztavok településről érkezett, de az sem hivatalos forrásból. Mikola Malomuzs, az ukrán felderítés egykori vezetője erősítette meg a népszerű orosz katonablogger, Grey Zone állítását, mely szerint az ukrán erők hat kilométert haladtak előre a hídfőből kitörve, és felszabadították a települést. Az Institute for the Study of War (ISW) egyelőre nem is tudta megerősíteni a hírt.
Az ukrán hadsereg jó ideje készül a herszoni ellentámadásra, és a készülődés tényét nem is titkolta különösebben. Ez stratégiailag érthető volt, már a szándék jelzésével is lépéskényszerbe hozták az agresszort. Az oroszok alapvetően a donecki színteret preferálták, itt csoportosították erőiket Szeverszk és Bahmut, illetve végső soron Szlovjanszk és Kramatorszk bevételére. De a folyamatos ukrán jelzések, pláne az időközben beérkezett fejlett nyugati tüzérségi eszközökkel végzett előkészítés hatására kénytelenek voltak erőket elvonni preferált támadási irányuktól, és átcsoportosítani azokat az amúgy gyengén védett herszoni frontra.
Ez ugyan némileg szembe megy a józan ésszel – mert bár így sikerrel gyengítették az orosz erőket a kritikus donecki fronton, de egyben erősítették azon a frontszakaszon, ahol ellentámadásra készültek. Hogy mégis miért volt ez logikus lépés, arra Herszon megye földrajza ad választ. A megyét kettészeli a Dnyeper, Ukrajna legnagyobb folyója, amely itt kifejezetten széles, a partjai pedig mocsarasak, nehezen járhatók. Három híd jelent átkelési lehetőséget, amiket az ukrán erők a HIMARS-okkal hetek óta folyamatosan támadtak, így gyakorlatilag használhatatlanná tettek.
Vagyis lényegében elvágták a megye nyugati felének utánpótlását, így az itteni frontot legfeljebb emberekkel tudták megerősíteni az oroszok, De ez is elég volt arra, hogy mélységi védelmet, három védvonalat építsenek ki – ebből törhették át legalább egy ponton az elsőt az ukránok a déli műveleti parancsnokság szűkszavú tájékoztatása szerint.
Légy része a közösségünknek, segítsd az újság működését!
Már előfizetőnk vagy?Az egy dolog, hogy immár folyamatosan bombázzák az orosz utánpótlásraktárakat, de Herszon megye lakóit is felszólították, hogy hagyják el otthonaikat, akár annak az árán is, ha a Krímbe tudnak csak elmenekülni.
A herszoni ellentámadás előkészítésével rákényszerítették az oroszokat, hogy erőket csoportosítsanak át északról, ahol Szlovjanszk térségében sikeres ukrán akciók indultak. Közben az oroszok próbálják iszlamista terroristákra fogni a krími robbanásokat.
Szergej Sojgu védelmi miniszter csupán kilenc nap pihenőidőt hagyott a szeverodoneck-liszicsanszki csatában megtépázott csapatok újjászervezésére. Ez aligha lehetett elég. Megkezdődött a háború harmadik szakasza, a kezdeményezés megszerzéséért vívott harc.
Nehéz úgy pergőtüzet okádni, ha fogytán a lőszer, és folyton mozgásban kell maradni. A tucatnyi amerikai rakéta-sorozatvető átformálta a háborút, de ahhoz talán még kevés, hogy az ukránok nagy területeket hódítsanak vissza.
A HIMARS rakétavetőkkel mélyen a front mögött támadják a lőszerraktárakat, parancsnoki állásokat, csapatösszevonásokat.
A Dnyipro folyó nyugati partján állomásozó orosz csapatok egyre nehezebb helyzetben vannak, a parancsnokságukat át is telepítették Herszon megye keleti részére, ám a régóta ígért ukrán ellentámadásnak is megvannak a maga komoly korlátai a térségben.