A brezsnyevi pangás, illetve az azt követő, Jurij Andropov és Konsztantyin Csernyenko nevéhez köthető időszak során nyilvánvalóvá vált: a szovjet gazdaság összeomlóban van (ezt akkoriban stagnálásnak nevezték). 1985. március 11-én az SZKP KB Mihail Szergejevics Gorbacsovot választotta főtitkárrá, aki azonnal reformokat hirdetett. Az előbb uszkorenyije (gyorsítás), majd peresztrojka (átépítés) jelszóval fémjelzett reformpolitika, illetve a glasznoszty (politikai nyitás) elválaszthatatlanul összefonódott a tegnap elhunyt Gorbacsov nevével. Mindeközben azonban a Szovjetunió néhány éven belül látványosan összeomlott.

Gorbacsov életművéből érdemes kiemelni néhány olyan momentumot, amelyek hatása a mai napig velünk van.

1. Csernobil

A gorbacsovi reformpolitika lendülete először 1986. április 26-án tört meg. Ezen a napon történt a csernobili atomkatasztrófa. Mint ismeretes: erről elsőként nem a szovjet, hanem a nyugati sajtó számolt be, miután másnap reggel Svédország felett radioaktív felhőt azonosítottak a helyi sugárfizikai laboratórium munkatársai.

A Szovjetunió azonban hallgatott, az oroszok csak az április 28-ai Pravdából értesültek először (akkor is meglehetősen hiányosan) a katasztrófa tényéről. Maga Gorbacsov történelmi fordulópontnak nevezte az esetet utólag, bár azt mondta: nem voltak igazak azok az állítások, miszerint a központi bizottság utasítására letiltották, meghamisították vagy visszatartották volna a híreket, a szovjet vezetésnek sem voltak pontos információi a katasztrófa mértékéről.

Egyes értelmezések szerint a katasztrófa lökést adott Gorbacsovnak és körének a reformok felgyorsítására, míg mások úgy vélik, Gorbacsovot szándékosan tájékoztatták félre a katasztrófa súlyosságával kapcsolatban, hogy a párt belső, konzervatív ellenzéke ezzel is gyengítse a reformtörekvéseket. Utólag ő maga is úgy értékelte történteket: „Még sokkal inkább, mint az általam elindított peresztrojka, Csernobil volt talán a Szovjetunió öt évvel később bekövetkező összeomlásának igazi kiváltó oka.”

2. Afganisztán