A nyugat-európai szélsőjobboldal az Olasz Testvérek vasárnapi győzelmével olyan pozíciót szerzett magának, amiről jó ötven évvel ezelőtt még csak nem is álmodott.
A nyugati szélsőjobb támogatottsága 1970-ben az országokat összeadva sem érte el a tíz százalékot.
Egy ilyen politikai klímában sikerült óriási áttörést elérnie és a nyugat-európai - ma így mondanánk - populistáknak utat mutatnia egy svájci politikusnak, James Schwarzenbachnak. Azt talán túlzás lenne állítani, hogy előre látta a jövőt, de tény, egy olyan problémát sikerült 1970-ben a svájci belpolitika fősodrába állítani, amiről mindenkinek volt véleménye: a bevándorlást.
Politikai tevékenysége bizonyos fokig az írói munkássága része volt - irdatlan mennyiségű iratanyagot hagyott hátra a protestánsból lett katolikus Schwarzenbach. Nem volt tőrőlmetszett náci, de Hitler hatalomra jutása után tüntetett egy Németországból menekülni kényszerült kabarécsoport fellépése ellen, kiadóvezetőként antiszemita irodalmat is terjesztett, és nem állt tőle távol az összeesküvés-elméletekben való hit, illetve ő maga is részt vett azok gyártásában és terjesztésében.
A második világháború utáni nyugat-európai gazdaságok felfuttatásában hatalmas szerepük volt a vendégmunkásoknak. A szegényebb országokból jöttek, Svájcba például túlnyomórészt olaszok, de voltak szép számmal spanyolok, görögök, (akkor még) jugoszlávok, törökök és portugálok. Leegyszerűsítve: ők voltak azok a jórészt szakképzetlen munkavállalók, akik elvégezték azt a munkát, amit a svájciak már nem.
Légy része a közösségünknek, segítsd az újság működését!
Már előfizetőnk vagy?Giorgia Meloni lehet az első női miniszterelnök a háború utáni legszélsőségesebb kormány élén.
A Svájci Néppárt az EU-tól való távolodást is követelte.