• A bizonytalanságtól való félelem és az ismeretlen bürokrácia akadályozza a Kárpátaljáról menekült roma szülőket, hogy iskolába írassák a gyerekeiket.
• Ha sikerül, akkor jön a neheze: hiányzó fejlesztőpedagógus, bántalmazó osztálytársak.
• Közben a szülőknek valahogy ki kellene törniük a tömegszállásról, munkát viszont nem egyszerű találni. Különösen a nők szenvednek ettől.
• A Romaversitas megvizsgálta, mi történik azokkal az ukrajnai menekültekkel, akik a legnehezebb sorból érkeztek.

Rögös úton kell végigmenniük az Ukrajnából érkező menekült gyerekeknek, mire magyar iskolában kezdhetnek tanulni. Különösen nehéz helyzetben vannak a kárpátaljai romák, akiknek hiába nincsenek nyelvi problémáik, az otthonról hozott hátrányok több száz kilométerrel odébb is sújtják őket.

Többnyire teljesen elzárt cigánytáborokban nevelkedtek – így hívják ott a cigánytelepeket –, ahová nincs bekötve a víz, a gáz, nincs betonút, és ahonnan a szemetet se viszi el senki. Voltak, akik megijedtek a zuhanyzótól a menekültszálláson, illusztrálta a helyzetet Oláh Orbán, aki a Romaversitas Alapítvány munkatársaként vizsgálta a kárpátaljai roma menekültek helyzetét.

Kollégáival együtt 160 családdal, jellemzően édesanyákkal interjúztak júliustól szeptember közepéig, abban az időszakban, amikor a többségük már hónapok óta Magyarországon élt. Mégis közel 60 százalékban mondták, hogy van olyan gyerekük, akit nem sikerült iskolába íratniuk. Ráadásul sokan iskolának vélték a civilek vagy egyházak által szervezett tanodákat és délutáni foglalkozásokat, a valódi arány tehát ennél is rosszabb lehet.

A Romaversitas tanulmánya szerint ennek részben az az oka, hogy a szülők nagyon nehezen verekszik át magukat az adminisztratív akadályokon. Kettős állampolgárokként elvileg automatikusan jogosultak mindenre, amit a menedékes státuszú ukránok kapnak, mégsem egyszerű lakcímet, TAJ-számot szerezni. A hiányos tájékoztatás miatt sokan nem is tudják, mi járna nekik.

A törvény alapján a menekült gyerekek ugyanúgy tankötelesek, mint a magyarok, a körzetes iskolának pedig muszáj felvennie őket. Csakhogy a kárpátaljai romák többnyire nem civilek által felajánlott magánlakásokba, hanem félreeső tömegszállásokra kerültek, és a háború első hónapjaiban fogalmuk sem volt, hol fognak lakni ősszel.

Júliusban a győri konténerszállón nekünk is többen azt mondták, talán inkább hazaköltöznének, csak a férfiak maradnak Magyarországon, nehogy besorozzák őket. Ilyen bizonytalanságban sokan ódzkodtak az iskolától.

Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) adatai szerint eddig 31 ezer ukrajnai menekültet vettek nyilvántartásba Magyarországon. Közösségimédia-alapú becslések szerint csak Budapesten 43 ezren lehetnek, de mivel a kettős állampolgároknak regisztrálniuk sem kell, végképp nehéz megmondani, mennyien lehetnek a kárpátaljai romák.

Szentirmai Judit, a Fővárosi Önkormányzat munkatársa szeptemberben arról beszélt egy konferencián, hogy a 43 ezerből mindössze ezren laknak budapesti (kerületi és fővárosi fenntartású) tömegszállásokon. Ők többnyire nehéz helyzetben levő magyar ajkúak, akiket nem fogadtak be máshová.

A Fővárosi Önkormányzat intézményeiben nagyjából 300-an laknak, felerészben gyerekek, akik mindnyájan óvodába és iskolába járnak. Szentirmai azt mondta, ehhez nagyon sok szociális munkára volt szükség, mert a szülők nem értették pontosan az ügyintézés menetét, „segítség nélkül nem tudnának információhoz se jutni ebben a rendszerben”.

Civilekkel keresnek fejlesztőpedagógust