„Látom, hogy nem tudok érdemben segíteni, de mégis eljátszom”

• Sándor Éva, egy budapesti pedagógiai szakszolgálatnál dolgozó koordinátor is polgári engedetlenségbe kezdett, és az erről szóló posztja óriásit ment az interneten.
• A pszichológus végzettségű szakembert nem csak arról kérdeztük, hogy miért döntött a tiltakozás mellett, hanem arról is, hogy mekkora problémák vannak az iskolapszichológiai ellátásban.
• A pedagógiai szakszolgálatok és az iskolapszichológusok az ellátásbeli rendszerhibák miatt nem tudják végezni a munkájukat, pedig gyerekéletek múlnak rajta.

Miért döntöttél úgy, hogy polgári engedetlenségbe fogsz?

Az volt az oka, hogy évek, de leginkább évtizedek óta küszködünk azzal, hogy nem tudunk azzal foglalkozni, amivel kellene. Egyre inkább ellehetetlenül mind az iskolapszichológiai, mind az óvodapszichológiai munkakör, mind pedig a szakszolgálati, amiben én dolgozom. Hiába próbáljuk így meg úgy módosítani, meg hatékonyabbá válni, a folyamatot jobban megszervezni, igazából nem lehet. Tehát már annyira rossz ez a rendszer, hogy belülről, pláne alulról, beosztotti szintről egyszerűen nem lehet javítani ezen, és ezt a gyerekek szenvedik el. Nekem igazából mindig is ez volt a legnagyobb fájdalmam, hogy látom, hogy nem jó a rendszer, látom, hogy nem tudok érdemben segíteni, de mégis eljátszom, hogy segítek. Látom azt, hogy a gyerekeknek mennyire megnehezül így a jövőbeli élete, merthogy nem kapják meg azt, amire most szükségük lenne.

Tehát most sokkal rosszabb a helyzet, mint mondjuk 10 évvel ezelőtt?

Emlékszem, hogy amikor elkezdtem dolgozni 19 évvel ezelőtt, már akkor is arról beszélgettünk a kollégákkal, hogy kiszolgálunk egy rossz rendszert, de a mostanihoz képest ez a 19 évvel ezelőtti időszak maga volt a kánaán. Mostanra már tényleg minden elveszett, amire akkor még volt lehetőség. Például a prevenció, megelőzés terén, most már esélyünk sincs arra, hogy ezzel foglalkozni tudjunk. Gyakorlatilag tűzoltás folyik, és az a baj, hogy még a tűzoltás szintjén sem tudunk mindenkinek segíteni.

Mi volt a reakció a posztodra és a polgári engedetlenségre?

A vezetőség felől alapvetően senki nem szólt semmit, tudomásul vették. A polgári engedetlenségemről a jelzést továbbították a tankerületnek, amit gondolom szintén, tudomásul vettek.

Akkor te nem kaptál a tankerülettől figyelmeztető levelet? Féltél a szankcióktól?

Nem kaptam, de persze, számoltam a szankciókkal. Engem az a "veszély" fenyeget, hogyha kirúgnak, akkor a magánellátásban többet fogok keresni, mint most. Nem engem fog érni a veszteség, hanem az államot, aki elveszít egy tapasztalt szakembert, illetve a gyerekek, akik nem tudják a magánellátást megfinanszírozni, nekik egy szakemberrel kevesebb esélyük marad.

Említetted a posztodban, hogy neked a férjed jól keres, ezért nem elsősorban a bérproblémák miatt tiltakozol, de egyébként mennyit keres egy pedagógiai szakszolgálatnál dolgozó pszichológus?