A Kúria szerint nem jogsértő a Meseország mindenkiét kiadó Labrisz Egyesületet pedofil szervezethez hasonlítani

Szerda délelőtt hozott döntést a Kúria a Labrisz Leszbikus Egyesület és a Magyar Nemzet perében, miután a Kúria októberben elnapolta az ítélethozatalt. Az ítélet szerint nem jogsértő, hogy a Magyar Nemzet cikkében a Labrisz Egyesületet pedofil szervezethez hasonlította, ugyanis csak a véleményét nyilvánította ki.

A Labrisz Egyesület még 2021 januárjában perelte be a Magyar Nemzet kiadóját, a Mediaworksöt és annak újságíróját, Németh Györgyöt, aki cikkében azt állította, hogy a „Meseország mindenkié című könyvet a pedofíliához, a könyvet kiadó Labrisz Leszbikus Egyesületet pedig egy pedofil szervezethez hasonlóan kell megítélnünk. Mert végül is erről van szó.”

A Labrisz rágalmazás miatt perelt, és első fokon igazat is adott nekik a bíróság, de a másodfok ezzel homlokegyenest szembement, és eltörölte az elsőfokú ítéletet, így került a Kúriára az ügy. A Labriszt a Helsinki Bizottság képviselte.

A Kúria ítélete - a tárgyalás

A Kúria októberi meghallgatásán a Labrisz beadványában a másodfokú ítéletének hatályon kívül helyezését és az első fok visszaállítását kérte, valamint kijelentette, hogy a másodfokú bíróság eljárási jogszabályt sértett, amiért nem engedélyezte az egyesület számára, hogy dokumentumfilm-forgatásukhoz kép- és hangfelvételt készítsenek.

A Labrisz szerint a Magyar Nemzet kijelentése súlyosan megbélyegző, a pozitív társadalmi megítélés rombolására alkalmas, és azt a toposzt erősíti, hogy a homoszexuális emberek pedofilok.A Labrisz szerint a Magyar Nemzet állításával ellentétben a pedofil szó használatának célja nem a figyelemfelkeltés volt, szerintük a megbélyegző jelző használatának tényleges szándéka a gyűlöletkeltés.

A Magyar Nemzet beadványában az szerepelt, hogy helytállónak tartják a másodfok ítéletét, és kiemelték, hogy a sérelmezett közlés nem állítja tényként, hogy pedofil a szervezet, csak felhívja a figyelmet a körülményre, amit a felperesnek tűrnie kell. Állításuk szerint nem a felperes lejáratása volt a cél, hanem figyelemfelhívás arra, hogy miért szükséges a kormányzati fellépés a gyerekek védelmében.

A felszólalásokban a Helsinki Bizottság ügyvédje, aki a Labriszt képviselte, elmondta, hogy nem vitás, hogy közügyekkel kapcsolatos vita a cikk, nem kell állást foglalni benne, de a jogi kereteket a cikk megsértette: mindenféle ténybeli alap nélkül dehonesztáló megjegyzést tett a felperesre. A Labrisz ügyvédje szerint az, hogy vannak a cikkben tudományos levezetések, nem vitás, ugyanakkor a pedofíliával kapcsolatban nincs semmilyen tudományos megállapítás ebben a cikkben. Szerintük annak semmilyen ténybeli, tudományos alapja nincs, hogy pedofil szervezetként kell kezelni a Labriszt, szerintük kizárólag a semmiből jelenik meg ez a kifejezés, és ezt a keretet kell vizsgálnia a bíróságnak.

Az ügyvéd a másodfokú ítéletről azt mondta, nem kell minősítenie a vitát, de a jogszerű keretek vizsgálatát elmulasztja a Fővárosi Ítélőtábla, ahogy szintén elmulasztja a pedofília jelentésének elemzését. Szerinte nem a cikk szerzőjének álláspontját kell bemutatni, hanem ezt a szót kell elemezni.

Hozzátette, hogy a közéleti vita nem korlátlan, nem kell minősíteni, de a bíróságnak őrködnie kell a vita felett, ehhez pedig az EJEB döntései nyújtanak segítséget. Kijelentette, hogy a Magyar Nemzet a Labrisz jó hírnévhez való jogát sértette meg.

A cikk szerzője, Németh György nem jelent meg a tárgyaláson, és ügyvédje is csak röviden szólalt fel. Ebben kiemelte, hogy logikusan, helytállóan, jogszerűen döntött a másodfok. Szerinte a közlés valós tartalma nem az, hogy a felperes vagy tagjai kiskorúakkal szemben szexuális támadást intéznek, a cikk szándéka a közérdeklődés figyelmének a felhívása volt, ami a gyerekek pszichoszexuális fejlődése érdekében szükséges. Nem állítják azt, hogy a szervezet kiskorúak védelmére bűncselekményt követ el, a cikk csak egy véleménynyilvánítás, a cél a felperes tevékenységére való felhívás volt. Eszerint pedig mindkettő veszélyes a gyerekekre, ezért fontos a kormányzati döntés is, ami erről született.

November 23-án hirdetett ítéletet a Kúria, amelyben helyben hagyta a másodfokú bíróság döntését. A Kúria kimondta, hogy:

• Nem volt szabálysértő a másodfokú bíróság eljárása, amiért nem engedélyezte, hogy a törvényes képviselő dokumentumfilm forgatása céljából kép- és hangfelvételt készítsen, ugyanis a másodfokú tárgyalás nyíltan zajlott, tehát sajtószervek készíthettek volna felvételt (akik egyébként nem voltak akkor jelen), tehát az igazságszolgáltatás működésének ellenőrzése biztosított volt.
• „A felperes egyesület a kifejezetten óvodás és iskolás korú gyermekek szexuális érzékenyítését célzó kiadásával olyan közügyben, közérdeklődésre számot tartó kérdésben nyilvánult meg, ami széles körű társadalmi vitát váltott kim, a kérdésben a közéleti és hétköznapi emberek is megnyilvánultak. Mindezekre tekintettel ebben a közéleti kérdésben a véleménynyilvánítás határai is tágabbak, a felperes tűrési kötelezettsége is nagyobb az átlagnál.”
  
• A Magyar Nemzet cikkében írtak a Kúria szerint értékítéletet tartalmazó véleménynyilvánításnak minősülnek, azok nem tényállítások.
• Az újságíró véleménynyilvánítására függetlenül attól, hogy az értékes vagy értéktelen, helyes vagy helytelen, tiszteletre méltó vagy elvetendő, kiterjed a véleménynyilvánítás szabadsága.
• A felperes állításával szemben a cikk nem buzdít az LMBTQ elleni gyűlöletre, véleményének lényege az, hogy „a könyvben olvasható mesékkel történő érzékenyítés az érintett korosztályra nézve ugyanolyan nem kívánatos és veszélyes, mint a társadalom által elítélt pedofília. Ezzel a cikk szerzője egy közéleti megnyilvánulással kapcsolatban nyilvánította ki erőteljes módon megfogalmazott, elítélő értékítéletét, amely a véleménynyilvánítás szabadságát élvezi.”

„Nyilván mi megyünk tovább, tehát továbbra sem gondoljuk azt, hogy nem sértő ránk nézve ez a vélemény. Nagyon jól látszik az azóta történt eseményekből, hogy ennek a cikknek szerepe volt abban, hogy berúgta ezt a pedofil diskurzust, ami rendkívül sok kárt és sérülést okozott azóta is az LMBTQ-közösségeknek, csakhogy például a pedofiltörvényt emlegessem. És most sem derült ki, ahogy a másodfokon sem az, hogy mivel a felperes közszereplő és közéleti vita van, annak tágabbak a határai, de hol vannak ezek a határok?” - mondta az ítélethirdetés után Rédi Dorottya, a Labrisz képviselője a 444-nek.

A Kúria 63 ezer forint perköltség megfizetésére kötelezte a felperest az alperessel szemben.

Orbántól a Magyar Nemzetig

A Labrisz Leszbikus Egyesület által kiadott Meseország mindenkié című, gyerekeknek szóló mesekönyv, akkor került be a köztudatba, amikor a nyíltan homofób Dúró Dóra, a Mi Hazánk Mozgalom elnökhelyettese ledarálta.

A könyv egyébként 17 kortárs szerző meseátiratát tartalmazza különféle hátrányos helyzetű csoporthoz tartozó szereplőkkel, gyakran mai környezetbe helyezett történetekkel. A történetek többek között olyan fontos témákat érintenek, mint a kirekesztés, elhanyagolás, elfogadás, sokféleség, családon belüli erőszak, mélyszegénység, azonos nemű szerelem, nemváltás, felvállalás, igazságosság, mégis megmaradnak meséknek: vagyis arra tanítanak, hogy egymás elfogadásával, segítésével minden történet jó véget érhet.

Dúró Dóra könyvdarálása pedig annyira bekerült a közbeszédbe, hogy a Fidesz is azonnal rárepült a témára, és pár nappal később meghozta a gyermekvédelminek titulált, valójában homofób törvényt, amely többek között tiltja az olyan gyerekeknek szóló tartalmakat, amelyekben bármilyen módon megjelenik a homoszexualitás.

Aztán Orbán Viktor az október 3.-ai péntek reggeli Kossuth rádiós interjújában összemosta a pedofíliát és a Labrisz kiadványát. (Ez fontos lesz a másodfokú ítélet szempontjából.) A Magyar Nemzet ezután repült rá erre a narratívára és jelentette meg október 12-én Németh György cikkét, melyben bármiféle bizonyíték nélkül pedofil szervezetnek bélyegezte a közismert, 22 éve a leszbikusok és más kisebbségek elfogadásáért dolgozó egyesületet, a Labriszt.

Az első fokú ítélet

Az első fokú tárgyalás tavaly november 3-án a Fővárosi Törvényszéken zajlott, ahol a bíróság a Labrisz Egyesületnek adott igazat.

Az ítélet indoklásában az olvasható, hogy „sem a Meseország mindenkié c. könyvben, sem a felperes tevékenységében nem merült fel pedofília jelensége, arra pedig különösen nem tett még utalást sem [a Labrisz], hogy maga helyeselné vagy legitimálná a gyermekekkel folytatott szexuális aktust.[…] a kiadványnak és magának a Labrisznak a pedofíliához hasonlítása olyan súlyosan sértő, indokolatlanul bántó, dehonesztáló, minden alapot nélkülöző vélemény, amelyet [a Labrisznak] nem kell tűrnie, és amely nemcsak hogy alkalmas arra, hogy a társadalmi megítélését hátrányosan érintse, hanem az ténylegesen be is következett.”

A bíróság bocsánatkérésre kötelezte a Magyar Nemzetet, valamint arra is, hogy 15 napon belül fizessen egymilliós sérelemdíjat a Labrisznak. Az összeg megállapításánál a bíró figyelembe vette azt is, hogy számos esetben az egyesület tagjai nehéz küzdelmet folytatnak elfogadásukért. „Egy ilyen csoport tagjait a legsúlyosabb társadalmi stigmával, a pedofíliával minden alap nélkül illetni olyan sérelmet jelent, amely hatásaiban többszörös, mint az életük során hasonló nehézségekkel nem találkozó embereknek” - olvasható az indoklásban.

Az ítéletről akkor Rédi Dorottya, a Labrisz képviselője úgy nyilatkozott: „Örülünk a bíróság igazságos ítéletnek. Jól ismert és aljas trükk pedofíliának beállítani az elfogadó társadalomért tett erőfeszítéseket. A szégyenteljes orosz »melegpropaganda-ellenes törvényt« szintén a gyerekek állítólagos védelmével igazolták. A gyerekeket éppen attól a bántalmazástól és kirekesztéstől kell megvédeni, amit az ő védelmükben színleg fellépő gyűlölködő, kirekesztő nézeteket valló felnőttek képviselnek.”

A másodfokú ítélet

Miután a Magyar Nemzet fellebbezett az első fokú ítélet ellen, idén februárban jött a másodfok, ahol nehezen követhető érveléssel eltörölték az első fok ítéletét, amiben Orbán Viktor rádióinterjúja is döntő jelentőségűnek bizonyult.

A Fővárosi Ítélőtábla szóbeli indoklásában kitért arra, hogy a miniszterelnök is lát kapcsolatot a homoszexualitás és a pedofília között, és a Magyar Nemzet cikke nem tett mást, mint erre hozott tudományos bizonyítékokat. A Helsinki Bizottság szerint ez a bírói érvelés már csak azért is volt rendhagyó, mert a miniszterelnök rádióinterjúja nem volt a per tárgya.

Szintén szerepelt az indoklásban, hogy a bírói tanács szerint mivel a pedofília is bántja a gyerekeket, és ez a könyv is azt teszi, ezért a párhuzam nem lehet sértő.A Helsinki akkor ezt úgy kommentálta, hogy „nem tudni, miféle bizonyítékot talált arra az eljáró tanács, hogy az elfogadást segítő könyv bármiféle kárt tenne a gyerekekben, és hogy az a pedofília bűncselekményéhez hasonlítana.”

Nem sokkal a másodfokú ítéletről szóló cikkek megjelenése után kiadott a bíróság egy közleményt, amelyben cáfolták, hogy:

1. a bíróság döntését a miniszterelnök 2020. október 3-i rádióinterjújában elhangzott egyik kijelentésére alapozta, azzal indokolta volna;
2. a pedofíliát és homoszexualitást összemosó mondatot használt volna;
3. elhangzott volna az, hogy a pedofília is bántja a gyerekeket, és ez a könyv is azt teszi.

A Helsinki szerint a közlemény első pontjával kapcsolatban lényeges tény, hogy a tanácsvezető bíró viszonylag rövid, alig tízperces szóbeli indoklásában kétszer is hangsúlyozta, hogy a cikk kiindulópontja a a miniszterelnök nyilatkozata.

Annak indokát pedig, hogy miért kell elviselnie a Labrisz Leszbikus Egyesületnek, hogy a szerző szerint az egyesületet „egy pedofil szervezethez hasonlóan kell megítélnünk”, a bíróság – egyéb indokok mellett – abban is látta, hogy a cikk szerzője ebből a kiindulópontból követhető logika mentén, érveit megfelelően kifejtve jutott az egyébként „kétségtelenül túlzó és provokatív” végkövetkeztetésre. A Helsinki azt írja, hogy ami a Fővárosi Ítélőtábla közleményének második pontját illeti, ilyen állítást nem fogalmaztak meg, ugyanis ők ezt nem a bíróról állították, hanem az Orbán Viktor interjújában elhangzottakról.

Az Ítélőtábla harmadik pontjával kapcsolatban továbbra is meghökkentőnek tartották, hogy

a bíróság szerint „semmiképpen” sem lehetett a Labrisz lejáratása a szerzőnek és azon kijelentésének a célja, amely szerint a Labriszt egy pedofil szervezethez hasonlóan kell megítélni. A bíróság szerint ez mindössze a „figyelemfelhívást” célozta. A Helsinki szerint a bíróság ezzel azt fejezte ki, hogy egy szexuális kisebbség jogaiért küzdő szervezetet „figyelemfelhívásként” lepedofilozni minden további nélkül „belefér”.