Van, ahol egy egész rendszer segíti, hogy a sérült emberek családja se maradjon magára

FILM

Amikor kimentem Norvégiába dokumentumfilmezést tanulni, az első, ami feltűnt már a reptéren, hogy rengeteg volt a kerekesszék, egymásba tolva, mint a bevásárlókocsik. Ez annyira meglepett, hogy még le is fotóztam:

Akkor már évek óta újságíróként dolgoztam, és volt is cikkem például arról, hogy ha egy kerekesszékes Magyarországon vonattal szeretne utazni, akkor 48 órával az utazás előtt ezt be kell jelentenie a MÁV-nak, különben nem lesz emelő, és nem jut fel a vonatra.

A második benyomásom pedig az volt, hogy bár gyakorlatilag egy faluba jártam egyetemre, mégis rengeteg kerekesszékest láttam a közösségi helyeken, ami Magyarországon az akadálymentesség hiánya miatt sajnos nem egy gyakori jelenség. Erről többek között írtam itt, itt és itt.

Ekkor döntöttem el, hogy a vizsgafilmemben ezzel szeretnék foglalkozni, és megmutatni azt, hogy a fogyatékossággal élők és családjaik hogyan tudnának élni Magyarországon, ha az állam biztosítaná számukra az alapvető emberi jogokat. A magyar alanyokon nem kellett sokat gondolkodnom, Farkas Krisztina és a halmozottan sérült fia Zoltán Ágoston már több korábbi cikkemben is szerepeltek, és tudtam, hogy Ágoston imádja a kamerát és jól érzi magát ezekben a szituációkban, ezért ezen nem kellett aggódnom amiatt, hogy kellemetlen lesz számukra a jelenlétem.

Ágoston egy 2021 áprilisi cikkemben.
Fotó: botost/444.hu

A norvég alany felkutatása már ennél nehezebb volt, mert bár hiába éltem ott a követlen környezetükben, nem tudtam, hogyan közelítsem meg őket. Egy alkalommal például levelet írtam egy fogyatékossággal élő nőnek, aki az egyetem mellett lakott, és bedobtam a postaládájába. Nagyon segítőkész volt - egyébként neki 17 gondozója volt -, de a filmemben nem szeretett volna szerepelni. Végül a film norvég alanyára, Kjell Kristian Grimstad-Hansenre, aki gyerekkora óta szklerózis multiplexszel küzd, kalandos úton találtam rá. Volt egy holland barátnőm, akivel együtt lovagoltunk és ő látta meg egy lovas csoportban, hogy egy nő terápiás lovaglást hirdet fogyatékossággal élőknek. Megkerestem a nőt, akinek az öccse volt Kjell Kristian, és akik végül mindketten szerepeltek a filmben.

Ez a film tulajdonképpen nem Ágostonról és Kjell Kristianról szól, hanem az ő családjukról és segítőikről, és arról, hogy mennyivel több lehetősége van egy normális életre annak a családnak, ahol a fogyatékos családtag gondozásában részt vesz az állam. Kjell Kristian családjától teljesen külön, önállón tud élni nyolc gondozójának köszönhetően, akik a nap 24 órájában segítenek neki. Ezzel szemben a magyar édesanya Farkas Krisztina szinte megállás nélkül gondozza Ágostont, alig van esélye arra, hogy kimozduljon otthonról, miközben az a kérdés is nyomja a vállát, hogy mi lesz Ágostonnal, ha ő meghal.

A film elkészítéséről való vetítés utáni beszélgetést itt nézheti meg.

Kapcsolódó cikkek

Megalázza a MÁV a kerekesszékeseket

Ha valaki kerekesszékkel szeretne vonatozni, akkor 48 órával az indulás előtt jeleznie kell a MÁV-nak, hogy legyen emelő és személyzet a vonathoz. Hatból három alkalommal azonban még a 48 óra sem elég, ilyenkor jön az alkudozás a kerekesszékessel, hogy szálljon fel másik vonatra, rosszabb esetben másszon fel valahogy emelő nélkül.

444.hu
POLITIKA

Egy akadálymentes lakás nem luxus a fogyatékossággal élők számára, hanem alapvető emberi jog

Hiába ad az Európai Unió pénzt, illetve fogalmaz meg javaslatokat azzal kapcsolatban, hogy hogyan lehetne segíteni a fogyatékossággal élők lakhatásán, a kormány részéről nincs fogadókészség. Civil szervezetek, ellenzéki politikus és egy német EP-képviselő beszélgettek arról, min és hogyan kellene változtatni.

Fődi Kitti
lakhatás

Ha betöltötte a tizennyolcat, akkor már nem fogyatékos többé

Amikor egy fogyatékossággal élő gyerek betölti a tizennyolcat, rémálomba illő ügyintézés szakad a szülei nyakába. Az állam úgy kezeli, mintha 18 éven keresztül nem lett volna ismert az alapbetegség, minden papírt újra kell igényelni, de a szülők már nem járhatnak el a gyerekük nevében. Az ügyintézők pedig csak pislognak, amikor kiderül, hogy a halmozottan fogyatékos gyerek nem tud aláírni.

Fődi Kitti
ÉLET

Norvégiából nézve elképzelhetetlen, ami Magyarországon van

Az első norvég nézők reakciója egészen váratlan volt, amikor megtudták, Magyarországon mennyi mindent kell egyedül csinálnia egy anyának, aki a sérült gyerekét neveli. Kollégánk, Fődi Kitti mesélte el a bemutató után, hogyan készült a dokumentumfilmje.

plankog, Botos Tamás, Fődi Kitti
video